NÉMET KÖLTEMÉNYEK MAGYARUL

Oldalak (menü)

               FRISS FORDÍTÁSOK

 

 

38.

 

Einkehr

 

Du stille Friedhofmauer,            

Scheu tret ich bei dir ein.            

Willst du nicht meiner Trauer    

Schirmende Heimat sein?           

 

In deinem tiefen Frieden,

In deinem kühlen Schoß

Wird allen Ruh beschieden,

Die krank und ruhelos.

 

Wo dunkle Stämme ragen

Um dichtumkränzten Stein,

Fernen vergangnen Tagen

Geb ich ein Stelldichein.

 

Süßselige heilige Schauer

Lösen mir Aug und Sinn -

Du stille Friedhofmauer,

Du meine Beschützerin,

 

Entflohn dem Weltgetriebe

Tret gern ich bei dir ein;

Willst du begrabener Liebe

Schirmende Heimat sein?

 

Frank Wedekind: 1864 - 1918

 

Betérés

 

A csendes temetőbe

Remegve lépek én,

Tudsz-e gyászkeservembe

Hazát hozni, reményt?

 

Te mély békességedben

Hűs mohatakaró,

Nyugtalanban, betegben

A csend lesz nyugtató.

 

Sötét sírkövek állnak

Körben, mint koszorú,

A múlt napok sorának

Emléke szomorú.

 

Szorongás, mely szent, édes,

Nyitja szemem, elmém,

Temetőm, békességes,

Terülj védőn fölém!

 

Spongyát kinti nyüzsgésre,

Jövök vígan hozzád:

S holt kedves, e lépésre

Adod védő orcád?

 

Szalki Bernáth Attila   

 

 

 

37.

 

Trost

 

Solang noch Berg' und Tale blühn,         

Durch sie melodisch Flüsse ziehn,          

Ein Vogel hoch im Blauen schwebt,       

Goldähren licht im Westhauch wallen,   

Gebirge stehn, Alphörner schallen:         

Hat diese Welt nicht ausgelebt.               

Und was die Menschen tun und treiben, 

Ob frei sie oder Knechte bleiben,           

Dem Frühling gräbt es sich nicht ein.    

Kein Treiber bringt mich je in Zweifel, 

– Ist er ein Teufel aller Teufel –            

Er ändert nicht der Sonne Schein.         

 

Justinus Kerner

(1786-1862)

 

Vigasztalás

 

Amíg hegy s völgy virágban áll,

Amíg folyók felett dal száll,

Magasban madár, lent virág,

S aranyszálak szélben lobognak,

A hegyeken fent kürtök szólnak:

Az láthatja, szép e világ.

Emberek küzdve cselekszenek,

Szabadon vagy szolgaként élnek,

Nem adják fel tavasz reményt.

Egy küzdő sem esik kétségbe,

- Hiába árt ördögök népe -

Nem válhatják le a napfényt.

 

Szalki Bernáth Attila

 

 

36.

 

Segenschwerer Traum 

 

Mein Acker wogt, mein Weizen blüht...       

Die Sonne scheint mir ins Gemüth...            

In Ballen flieht der Sorgen Qualm...

Gedichte spriessen Halm an Halm...

Es wellt der Hoffnung Wiesengrün...

Der Liebe Sphinxenaugen glühn...

Ein schmerzlich Glück, duftwolkenschwer,

Drängt dunkelsammtenblau sich her

Und droht mir schwülend ins Gemüth...

Mein Acker wogt, mein Weizen blüht...

 

Otto Julius Bierbaum

(1865-1910)

 

 

Megáldott álom

 

Virágzó búzatábla ring…

Nap fénye lelkemben kering…

A gond illan, kihajt remény,

Szökik szárba sok költemény…

A vágy zöld rétje hullámzó…

Szerelmem szeme ragyogó…

Illatfelhőben boldogság,

Kacérkodó bársonyvirág,

S fenyeget, lelkemben kering…

Virágzó búzatábla ring…

 

Szalki Bernáth Attila

 

 35.

Die Schule

 

Kinder! habt nur Lust zum Lernen;   

Seht, es fehlt euch nicht an Lehrern: 

Feuer, Wasser Luft und Erde,           

Alles kann euch unterrichten.            

Lernet denn und werdet klüger:

Löwen lehren tapfer streiten;

Adler, kühn und muthig fliegen;

Biber lehren sicher bauen,

Bienen suchen Süßigkeiten,

Spinnen lehren fein zu spinnen;

Aber ja vor allen Dingen

Lernt von mir und meinem Mädchen

Küsse geben, Küsse nehmen!

Seht nur her: Wir halten Schule!

 

Johann Wilhelm Ludwig Gleim

(1719-1803)

 

 

Az iskola

 

Gyermek! Jöjj kedvvel tanulni;

Mindenből lehet okulni:

Tűz, víz, levegő s a föld is,

Bármi tud téged oktatni.

Tanulva okosabbnak lenni:

Oroszlán tanít küzdeni,

Sas bátran égbe repülni,

Hód megtanít építkezni,

Méh tanít mézet termelni,

Pók hálót szőni, feltenni;

Tudj lánnyal csókot váltani,

Csókot adni, csókot kapni!

S ily iskolát megtartani!

 

Szalki Bernáth Attila 2024.09.19.

 

ISKOLABUSZ

 

  Drága kis dédunokánk, nevezetesen Varkoly Baltazár 2024. szeptember 9-én

lett kétéves. Családi körben köszöntöttük, és szerettei elhalmozták ajándékkal.

A szülei okosan úgy döntöttek, hogy nem egyszerre adják neki át ezeket,

hanem naponként egyet. Legutóbb az iskolabuszra került sor. Ebben a

műanyagból készült buszban mindössze három bábu ül, a busz teteje a

vezetőfülke felöl felhajtható, és a bábuk kivehetők. Baltazár kézbe véve

a játékot, felhajtotta a tetőt, bal és jobb kezével kiemelte az utasokat, majd valahogy

visszagyömöszölte, a tetőt megpróbálta levenni, miután ez nem

sikerült, visszahajtotta, és elindította a buszt az iskolába, de közben szavaival

elmondta, mi is történik. „Iskolába mennek. Dinnyét vesznek iskolában.” Anyukája nem

egészen jól értette, ezért megkérdezte „Iskolában esznek dinnyét?” A kicsi így

folytatta:„Dinnyét vesznek iskolában…bácsinak.” Nos, így kerek Baltazár első „félperces”

elbeszélése, alkotása, ami ugye csak szóban születhetett meg.

(Anno Örkény István írt egyperces elbeszéléseket.)

 

  A kis videót látva, hallva derű, mosoly és szeretet csendült fel öreg szívünkben.

Csak így tovább drága kis Baltazár, csak így tovább!

 

Szalki Bernáth Attila  2024.0919.

           dédi papa

 

 34.

Schuleifer 

 

Im Winter, wenn es frieret,      

Im Winter, wenn es schneit,    

Dann ist der Weg zur Schule   

Fürwahr noch mal so weit.      

 

Und wenn der Kuckuck rufet,

Dann ist der Frühling da,

Dann ist der Weg zur Schule

Fürwahr noch mal so nah.

 

Wer aber gerne lernet,

Dem ist kein Weg zu fern:

Im Frühling wie im Winter

Geh ich zur Schule gern.

 

Hoffmann von Fallersleben

(1798-1874)

 

 

Iskolai buzgóság

 

Ha fagy köszönt rád télen,

Ha már hó leesett,

Iskolába - ha jégen

Is - de menned kellett.

 

S mikor kakukk kiáltoz,

Ha tavasz újra itt,

Vígan térsz iskolához,

Lábad gyorsabban vitt.

 

Ha hajlasz tanulásra,

Ez nem nagy távolság:

Tavasz, tél: iskolába

Menni az boldogság.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.09.25.

 

 33.

Ausländerei 

 

Daß wir so das Fremde lieben!                      

Zu dem Fremden hingetrieben                      

sind wir selbst uns fremd geblieben -           

Deutsch will keiner sein.                              

Nur von Auslands Gnaden sollen                 

wir bestehen wir Lebensvollen,                    

Selbst nichts tun und selbst nichts wollen?  

Schlag der Teufel drein !                             

 

Sollen wir an uns verzagen?

Kein Gefühl im Herzen tragen,

nicht einmal zu sagen wagen,

daß wir etwas sind?

Stählt die Sinnen und Gemüter!

Seid die Schirmer, seid die Hüter

eurer eigenen deutschen Güter!

Werdet deutschgesinnt !

 

Was die Fremden Gutes machten,

laßt uns immer gern beachten,

aber nach dem Besten trachten

für das Vaterland!

Liebend alle Welt umfassen,

sich verachten, sich nur hassen,

kann' s der Deutsche niemals lassen? -

Armes Vaterland!

 

Hoffmann von Fallersleben

(1798–1874)

 

 

Külföldi imádata

 

Bámuljuk, mert külföldiek!

Hajlongunk, mert különösek,

s vígan leszünk idegenek -

Deutsch lenni nem vágysz.

Hajtunk mi csak idegenre,

bár kész vagyunk hős életre.

Mért nem törünk, vágyunk erre?

Ördögöt üsd, vágd!

 

Haragudni kell magunkra?

Ám lelkünknek vonzalmára

közzé tesszük valahára,

értékes vagyunk?

Edzed tested, szellemedet!

És fokozd a védelmedet,

őrizz német árut, kincset!

Németté váljunk!

 

Jót, mit tettek idegenek,

arra mindig figyeljetek,

s legjobbra törekedjetek

német hazánkért!

Földnek sok népét öleled,  

magad gyűlölöd, megveted -

utóbbit Deutsch befejezed?

Szegény hazánkért!

 

Szalki Bernáth Attila  2024.08.29.

 

 

 33.

Daß oft die allerbesten Gaben...

 

Daß oft die allerbesten Gaben                   

Die wenigsten Bewund'rer haben,            

Das Schlechte für das Gute hält;              

Dies Übel sieht man alle Tage.

Jedoch, wie wehrt man dieser Pest?

Ich zweifle, daß sich diese Plage

Aus unsrer Welt verdrängen läßt.

 

Ein einzig Mittel ist auf Erden,

Allein es ist unendlich schwer:

Die Narren müssen weise werden;

Und seht! sie werden's nimmermehr.

Nie kennen sie den Werth der Dinge.

Ihr Auge schließt, nicht ihr Verstand:

Sie loben ewig das Geringe,

Weil sie das Gute nie gekannt.

 

Christian Fürchtegott Gellert

(1715 – 1769)

 

Az a legjobb ajándék gyakran

 

Az a legjobb ajándék gyakran,

Minek kevés csodálója van,

De olyan nagyrészt a világ,

Hogy rosszról jót vél (a) sokaság.

Naponként látjuk a rosszat.

De hogy küzdjük le e hibát?

Kétlem, talál megoldásokat

(A) világ, s leküzdi e csapást.

 

(Csak) egy eszköze volna világnak,

De ez végtelen nehéz:

Bölccsé kéne válni bolondnak;

Nem látsz ilyet, bárhova nézz.

Nem tudják értékét dolgoknak. 

Nem nyílik ész, szem csukódott:

Dicsérik, bedőlnek a rossznak,

Mert sose ismerték a jót.

 

Szalki Bernáth Attila  2024.08.29.

 

 32.

Epirrhema

 

Müsset im Naturbetrachten                

Immer eins wie alles achten:              

Nichts ist drinnen, nichts ist draußen;

Denn was innen, das ist außen.          

So ergreifet ohne Säumnis                 

Heilig öffentlich Geheimnis.             

 

Freuet auch des wahren Scheins,      

Euch des ernsten Spieles:                  

Kein Lebendiges ist ein Eins,            

Immer ists ein Vieles.                        

 

Johann Wolfgang von Goethe

(1749-1832)

 

 

Epirrhema

 

Kell vizsgálnod természetet,

Minden részre vess figyelmet:

Mert mi belül, kívül is van.

Kívülit megleled magban.

Hát ragadd meg, lelked épül,

Szent titkát fejtsd késés nélkül.

 

Örülj az igaz látványnak,

Komoly játék nektek:

Higgy élet sok formájának,

A sok arcú egynek.

 

Szalki Bernáth Attila  2024.06.29.

 

 31.

Meine Lust ist Leben 

 

Gute Nacht, ihr Freunde,        

Ach, wie lebt' ich gern!          

Daß die Welt so schön ist,      

Dankt' ich Gott dem Herrn.    

Daß die Welt so schön ist,     

Thut mir bitter weh,                

Wenn ich schlafen geh!          

 

Ach wie möcht ich einmal

Noch von Bergeshöhn

Meine süße Heimat

Sonnbeleuchtet sehn!

Und den Herrn umarmen

In des Himmels Nah',

Eh ich schlafen geh.

 

Wie man Abends Kinder

Ernst zu Bette ruft,

Führt der Herr mich schweigend

In die dunkle Gruft.

Meine Lust ist leben,

Doch sein Will gescheh,

Daß ich schlafen geh!

 

Peter Rosegger

 (1843-1918)

 

Az én vágyam az élet

 

Jó éjt, jó barátok,

Vígan élek én!

Szép földön, ha lépek,

Hálám Istené!

Mert szép földön élek,

Épp ezért is fáj,

Hogy halnom muszáj!

 

Szeretném még egyszer

Látni hegytetőt,

Nézni szép hazámat,

Napfényben fürdőt!

Uram átölelem,

Ég közelbe jött,

Elalvás előtt.

 

Épp úgy, mint a gyermek

Ágyba térve sír,

Úr akarja, menjek,

Vár a sötét sír.

Vágyam volt, hogy éljek,

Úr határozott,

S meg kell halnom most!

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.29.

 

 30.

Der Stern im See

 

Ein schöner Stern

Ganz warm und licht

Erglänzt im See so wunderlich. —

Ein Mädchen lacht

So süß und spricht:

Ich liebe Dich!

 

Gieb Acht, gieb Acht,

Der See ist kalt,

Er spiegelt nur

Das Himmelslicht —

Ein falscher Stern,

Ein falsches Herz;

Vertrau' ihm nicht!

 

Vertrau' ihm nicht,

Wenn es zu bunt

In fremder Pracht will blühen voll.

Ein echtes Herz

Darf funkeln nicht,

Muß tief und still erglühen wohl.

 

Peter Rosegger

((1843-1918)

 

 

A csillag a tóban

 

Egy szép csillag,

Mily meleg fény,

Ragyog tavon, mint tünemény -

Egy lány kacag,

Szól rét ölén:

Szeretlek én!

 

Figyelj, vigyázz,

Hideg a tó,

Csak tükrözi

Az égi fényt -

Rossz csillag hív,

Egy hamis szív;

Vigyázz ezért!

 

Benne ne bízz,

Túl színes szín,

Idegen és harsány virág.

Egy igaz szív

Csak halkan hív,

Derűsen ragyogó világ.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.29.

 

 29.

Von allen Menschen, die ich je gekannt

 

Von allen Menschen, die ich je gekannt,      

Ich nur zwei Menschen glücklich fand.          

Den, der der Welt Geheimnis tief erforscht, 

Und den, der nicht ein Wort davon verstand.

 

Omar Khayyam

(1045-1122)

 

 Az összes ember közül, akiket valaha ismertem…

 

Sok emberből, kit sors elém hozott,

Boldog csupán kétféle volt.

Egyik kutatja, hogy világ mit rejt,

Másik semmit se ért, semmit se sejt.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.16.

 

 28.

Lieber träumen und verlangen

 

Lieber möchte ich zu den geringsten Menschen gehören,

mit Träumen und dem Verlangen, sie zu erfüllen,           

als der Größte zu sein, ohne Träume und ohne Verlangen.

 

Khalil Gibran

(1883-1931)

 

Jobb álmodozni s vágyni

 

Én inkább tartoznék közétek legkisebb emberek,

s azt kérném az álmoktól, vágyaktól, teljesüljenek,

minthogy legnagyobbak közt álmok s vágyak nélkül éljek.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.16.

 

 

 27.

Das Mädchen mit dem Muttermal

 

Woher sie kam, wohin sie ging,         

Das hab' ich nie erfahren.                    

Sie war ein namenloses Ding             

Von etwa achtzehn Jahren.                 

Sie küßte selten ungestüm.                 

Dann duftete es wie Parfüm              

Aus ihren keuschen Haaren.              

 

Wir spielten nur, wir scherzten nur;

Wir haben nie gesündigt.

Sie leistete mir jeden Schwur

Und floh dann ungekündigt,

Entfloh mit meiner goldnen Uhr

Am selben Tag, da ich erfuhr,

Man habe mich entmündigt.

 

Verschwunden war mein Siegelring

Beim Spielen oder Scherzen.

Sie war ein zarter Schmetterling.

Ich werde nie verschmerzen,

Wie vieles Goldene sie stahl,

Das Mädchen mit dem Muttermal

Zwei Handbreit unterm Herzen.

 

Joachim Ringelnatz

(1883-1934)

 

Az anyajegyes lány

 

Hogy honnan jött, és hova ment,

Nem tudtam, de az volt: édes.

Elfogadtam, mint névtelent,

Volt tán tizennyolc éves.

Szenvedéllyel ritkán csókolt,

Parfüm illata megcsapott

Hajából, ami fényes.

 

Csak játszottunk, csak vicceltünk;

Nem vétkeztünk mi soha.

Az esküje igaznak tűnt,

De aztán veszett nyoma,

Arany órámmal (el)menekült,

A fejem ettől megkékült,

Hogy voltam ily ostoba.

 

A pecsét gyűrűm is eltűnt,

A játszáskor átölel.

Kecses pillangóként repült,

(De) nem felejtem csínját el,

(Hogy) mennyi aranyt lopott, talány,

Anyajegyet hordott e lány

Szív(e) alatt húsz centivel.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.16.

 

 26.

Roter Mohn 

 

Rotflammender Mohn den Hag entlang,     

Rotflammender Mohn am hügelhang,        

Wohin auch das Auge sich wendet, loht   

Es hüben und drüben in leuchtendem Rot.

 

Die brennende Sonne des Juli lacht

Aus strahlendem Blau herab auf die Fracht;

Ihr Kuß hat die schlummernden Knospen geweckt,

Die taufrische Halde mit Blüten bedeckt.

 

Und wenn nun ein flüchtiger Windhauch nur

Mit heimlichem Flüstern bestreicht die Flur,

Da fährt sie empor, ein hin und her

In purpurnen Wogen wallendes Meer.

 

Das letzte Gekräusel verzittert am Saum

Des Waldes, gleich wonnigem Morgentraum,

Und leise nickend grüßt Berg und Tal

Rotflammend der Mohn im Mittagsstrahl.

 

Antonie Jüngst

 (1843-1918)

 

 

Piros pipacsok

 

Piros pipacsok sövények alján,

Piros pipacsok a domb oldalán,

Bármerre, ahova szemed ellát,

Mindenütt találsz vörös ragyogást.

 

Nevet, tűz a júliusi napsütés,

Ragyog kék ég alatt gazdag termés:

Nap csókjától bimbó mind felébredt.

Harmatos virággal rét is fedett.

 

S ha kél egy kis szél, egy lengedező,

Suttogással telik meg a mező,

Olyan e járkáló, fénylő hullám,

Mint piros színben ringó óceán.

 

Felébredt álomból erdő ölén,

S utolsóként megrezzent a sövény,

Hegyet, völgyet jár be halk üdvözlés,

S pipacsot virít déli napsütés.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.16.

 

 25.

Auch der andre, der bist du

 

Was die Erde mir geliehen,             

Fordert sie schon jetzt zurück.        

Naht sich, mir vom Leib zu ziehen 

Sanft entwindend Stück für Stück. 

 

Um so mehr, als ich gelitten,

Um so schöner ward die Welt.

Seltsam, dass, was ich erstritten,

Sachte aus der Hand mir fällt.

 

Um so leichter, als ich werde,

Um so schwerer trag' ich mich.

Kannst du mich, du feuchte Erde,

Nicht entbehren? frag' ich dich.

 

"Nein, ich kann dich nicht entbehren,

Muss aus dir ein' andern bauen,

Muss aus dir ein' andern nähren,

Soll sich auch die Welt anschauen.

 

Doch getröste dich in Ruh'.

Auch der andre, der bist du."

 

Peter Rosegger

(1843 – 1918)

 

Az én sorsom s a másiké is közös

 

Föld anya mit adott nekem,

Mostan kéri vissza már.

Lépked, s leapasztja testem

Apránként, de nagy a kár.

 

Én minél több kárt szenvedtem,

A világ annál szebb lett.

Furcsa, amiért küzdöttem,

Kezemből mind kiesett.

 

És minél könnyebbé válok,

Vinni egyre terhesebb.

Mondd csak nyirkos sír, te árok

Fent hagynod nem lenne szebb?

 

„Én nélkülözni nem tudlak,

Építek belőled mást,

Készül testedből új alak,

Így világ nem szenved kárt.

 

Sorsodba törődj belé,

Ő s te mentek sír felé.”

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.16.

 

 24.

Und auf einmal steht es neben dir

 

Und auf einmal merkst du äußerlich:                                

Wieviel Kummer zu dir kam,           

Wieviel Freundschaft leise von dir wich,

Alles Lachen von dir nahm.             

 

Fragst verwundert in die Tage          

Doch die Tage hallen leer.                

Dann verkümmert deine Klage ...    

Du fragst niemanden mehr.             

 

Lernst es endlich, dich zu fügen,     

Von den Sorgen gezähmt.               

Willst dich selber nicht belügen      

Und erstickst es, was dich grämt.    

 

Sinnlos, arm erscheint das Leben dir,

Längst zu lang ausgedehnt. - -

Und auf einmal - -: Steht es neben dir,

An dich angelehnt - -

Was?

Das, was du so lang ersehnt.

 

Joachim Ringelnatz

(1883-1934)

 

És váratlan ott áll melletted…

 

Kívülről jött, s felfogtad hírtelen,

Téged mily sok bánat ért.

Mennyi barát hagyott el csendben,

S elűzték a nevetést.

 

Kérded sorsod csodálkozva,

Ám visszhangja üresség,

Rájössz, panaszról lemondva…

Hogy kérdezni dőreség.

 

Végre tanulj illeszkedni,

Gond özön ha zuhant rád,

Bajt ne akard szépítgetni,

Győzd le azt, mi rossz hozzád.

 

Értelmetlen, szegény élted,

Hosszú, túl hosszúra nyúlt - -

S hirtelen - - Ott áll, s megérzed,

Néked támaszt nyújt - -

Mi?

Reményed, mi el nem múlt.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.07.

 

 23.

Ich kam, weiß nicht woher... 

 

Ich kam, weiß nicht woher,              

bin und weiß nicht wer,                  

leb, weiß nicht wie lang,                                

sterb und weiß nicht wann,             

fahr, weiß nicht wohin,                    

mich wunderts, daß ich so  fröhlich bin.

Da mir mein Sein so unbekannt,    

geb ich es ganz in Gottes Hand.     

Die führt es wohl so her wie hin,   

mich wunderts, daß ich noch nicht traurig bin.                                      

 

Hans Thoma

(1839 – 1924)

 

Nem tudom, honnan jöttem…

 

De honnan jöttem én,

s vajon ki e személy,

itt meddig vagyok,

meg mikor halok, 

s hová utazom?

Hogy vidám vagyok, csodálkozom.

A létemet fedi homály,

Az Úr kezébe adom át.

Vezet, s égen lehet derű, ború,

Csodás, hogy nem vagyok még szomorú.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.06.

 

 

 22.

Mein Leben ist wie leise See                                                     

 

Mein Leben ist wie leise See:                                                      

Wohnt in den Uferhäusern das Weh, 

wagt sich nicht aus den Höfen.                                                  

Nur manchmal zittert ein Nahn und Fliehn:                            

Aufgestörte Wünsche ziehn                                                      

Darüber wie silberne Möwen.                                                  

 

Und dann ist alles wieder still. . .                                             

Und weißt du was mein Leben will,                                         

hast du es schon verstanden?                                                  

Wie eine Welle im Morgenmeer                                             

Will es, rauschend und muschelschwer,                                

An deiner Seele landen.                                                             

 

 Rainer Maria Rilke                                                                       

 

 

 Az életem halk óceán

 

Az életem halk óceán:

Egy parti házban kín sújt le reá,

s nem mer kimenni innen.

Vágyai csak néha repülnek:

csendben tétován lengnek,

mint ezüst sirály sír tengeren.

 

Aztán nagy csend lesz mindenütt…

Mire vágy lelkem, számodra kiderült,

s meg fogod már érteni?

Mint hajnali tengerhullám

Jön, s akar a kagylók lágy hangján

A lelkedhez érkezni.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.08.03.

 

21.

Wanderers Nachtlied II.

 

Über allen Gipfeln

Ist Ruh,

In allen Wipfeln

Spürest du

Kaum einen Hauch;

Die Vögelein schweigen im Walde.

Warte nur, balde

Ruhest du auch.

 

Johann Wolfgang von Goethe

 

A vándor éji dala II (31. variáns)

 

Hegyeken nagy a csend,                  

nem fú

szél, lomb, észre vedd,                

halk szavú,

súg: fogy az út…

Madár se szól. Éj ölel, álom,    

várj, hamar átfon,

s múlsz te is:tudd!

 

A vándor éji dala II (32. variáns)

 

Puha csend hegyen ült,         

nem fú

szél, lomb se rezdült,

halk szavú,            

súg: fogy az út…                        

Madár se szól. Éj ölel, álom,    

várj, hamar átfon,

s múlsz te is:tudd!

 

Szalki Bernáth Attila

 

     Goethe halhatatlan verséről eddig harminc fordítás

variációt publikáltam, melyek elérhetők az alábbi helyen:

 

               https://mek.oszk.hu/20600/20614

 

 Kosztolányi Tanulmány egy versről című írásában úgy véli: „Ez a vers hatalmas szívdobogással kezdődik. Első sorában emelkedő ütemek nyargalnak (Über allen Gipfeln…) vad anapesztus, mely titokzatos,cél felé tör...”

 Őszintén megmondom, nem értek ebben  egyet Kosztolányival, szerintem három ereszkedő lejtésű verslábból, trocheuszokból  épül az első sor. Eddigi próbálkozásaimban ez tükröztem vissza. De mint fent olvasható, elfogadva Kosztolányi véleményét, megpróbáltam ilyen ritmizálással is lefordítani a verset. 

2024.07.01-

 20.

Du bist ein Schatten am Tage

 

Du bist ein Schatten am Tage   

Und in der Nacht ein Licht;      

Du lebst in meiner Klage          

Und stirbst im Herzen nicht.     

 

Wo ich mein Zelt aufschlage,

Da wohnst du bei mir dicht;

Du bist mein Schatten am Tage

Und in der Nacht mein Licht.

 

Wo ich auch nach dir frage,

Find' ich von dir Bericht,

Du lebst in meiner Klage

Und stirbst im Herzen nicht.

 

Du bist ein Schatten am Tage

Und in der Nacht ein Licht;

Du lebst in meiner Klage

Und stirbst im Herzen nicht.

 

Friedrich Rückert

 

Te hűs árnyék vagy nappal

 

Te hűs árnyék vagy nappal,

S az éjszakában fény.

Egyet értsz panaszommal,

S nem dobsz szívembe éjt.

 

Hol telepszem sátrammal,

Közel laksz ott, hol én,

Vagy hűs árnyékom nappal,

S az éjben nékem fény.

 

Ha kérdezlek szavammal,

Adsz nékem egy jelzést,

Egyet értsz panaszommal,

S nem dobsz szívembe éjt.

 

Te hűs árnyék vagy nappal,

S az éjszakában fény.

Egyet értsz panaszommal,

S nem dobsz szívembe éjt.

 

Szalki Bernáth Attila  2024.06.19.

 

19. 

Oh wunderbares, tiefes Schweigen

 

Oh wunderbares, tiefes Schweigen,            

wie einsam ist`s doch auf der Welt!           

Die Wälder nur sich leise neigen,               

als ging der Herr durchs stille Feld.           

Ich fühl mich recht wie neu erschaffen.

Wo ist die Sorge, wo die Not?

Was mich noch gestern wollt erschlaffen-

ich schäm mich des im Morgenrot.

Die Welt mit ihrem Gram und Glücke

will ich,ein  Pilger, frohbereit

betreten nur wie eine Brücke

zu Dir, Herr, übern Strom der Zeit.

 

Joseph Freiherr von Eichendorff

 

 

Oh, csend, te mély s csodálatos

 

Oh, csend, te mély s csodálatos,

mily magányos ez a világ!

Az erdők csendje varázslatos,

Úr jött, s hallgat réti virág.

Magamat megújultnak érzem.

Hol a szükség, az aggódás?

Amiktől tegnap elernyedtem –

szégyenem látja pirkadás.

Világ kínjával, örömével

zarándokként vagyok vidám,

s hozzád Úr hit segedelmével

jövök az idők folyamán.

 

Szalki Bernáth Attila  2024.06.18.

 

 18.

Es kann die Ehre dieser Welt   

 

Es kann die Ehre dieser Welt                  

Dir keine Ehre geben,                             

Was dich in Wahrheit hebt und hält,      

Muß in dir selber leben.                         

 

Wenn's deinem Innersten gebricht

An echten Stolzes Stütze,

Ob dann die Welt dir Beifall spricht,

Ist all dir wenig nütze.

 

Das flücht'ge Lob, des Tages Ruhm

Magst du dem Eitlen gönnen;

Das aber sei dein Heiligtum:

Vor dir bestehen können.

 

Theodor Fontane

(1819-1898)

 

Megbecsülést nem a világ adhat

 

Megbecsülést nem a világ

Adhat, tudd meg, ez benned

Ha él, megtartó valóság,

Kincs, mit belül kell érezned.

 

Ha nem jő belső lényedből

Büszkeségnek igénye,

Világ szava, ha elismerő

Is, haszonnak elég-e.

 

Nap dicsősége mulandó,

Ne vágyd, hagy csak mögötted,

Mi neked szent s maradandó:

Tartósan éljen benned.

 

Szalki Bernáth Attila  2024.06.16.

 

 17.

Abendsegen

 

Mein Abenddörflein liegt im Schatten,    

Gott Vater breitet seine Hand                   

Mild über mein geliebtes Land                

Und segnet Dorf und Feld und Matten.    

 

An seinem Priesterring der Stein

Erglänzt. Vom Himmel rieselt milde

Herab aufs träumende Gefilde

Der heilig-weiße Mondenschein.

 

Ich war allein im Dorf noch wach.

Nun fühl' auch ich den Abendsegen

Sich sanft auf meiner Hütte Dach

Und sanft auf meine Lider legen.

Nun ist im Dorf kein Mensch mehr wach ...

 

Hugo Salus

(1866 – 1929)

 

Esti áldás

 

Fekszik falucskám a sötétben,

Kitárja Atyám a kezét,

Szeretet hazámhoz gyengéd,

S megáldja vidékem mentében.

 

Drágakő papi gyűrűjén

Ragyog, Égből  szelídség hullik,

S az álmodozó tájra úszik

A szent, szelíd, fehér holdfény,

 

De ébren csak én voltam már

A faluban. Esti áldásban

Leszállt a kunyhómra a sugár

S szememre is. És a faluban

nem volt ébren senki se már…

 

Szalki Bernáth Attila  2024.06.15.

 

 

 16.

Die letzten Goten

 

Gebt Raum, ihr Völker, unserm Schritt:

wir sind die letzten Goten;

wir tragen keine Krone mit:

wir tragen einen Toten.

 

Mit Schild an Schild und Speer an Speer

wir ziehn nach Nordlands Winden,

bis wir im fernsten grauen Meer

die Insel Thule finden.

 

Das soll der Treue Insel sein,

dort gilt noch Eid und Ehre:

dort senken wir den König ein

im Sarg der Eichen-Speere.

 

Wir kommen her - gebt Raum dem Schritt -

aus Romas falschen Toren:

wir tragen nur den König mit -

die Krone ging verloren!

 

Felix Dahn

 

 

Az utolsó gótok

 

Ti népek engedjetek át:

vagyunk utolsó gótok:

nem hozunk fényes koronát:

csak holtat, láthatjátok.

 

Hozunk pajzsot, lándzsát, fegyvert,

északi szél fészkéhez,

legyőztük a szürke tengert,

s értünk Thul szigetéhez.

 

Szigetre hűség címe száll,

esküszünk erre nyomban:

leeresztjük itt a  királyt,

tölgy lándzsás koporsóban.

 

Ide jöttünk, tért vesszük át,

hamis Rómát feledve:

nem hoztunk mást csak holt királyt,

koronája már veszve!

 

Szalki Bernáth Attila  2024.06.13.

 

 15.

Unglaublich, wie erträgt ein Herz  

 

Unglaublich, wie erträgt ein Herz,           

Was schon zu denken unerträglich!         

Hinhalten Hoffnungen den Schmerz,      

Ihn brechend, den sie steigern täglich.    

 

Man hofft und hofft, bis hoffnungslos    

Geworden das geliebte Leben,               

Dann gibt man auf die Hoffnung blos,   

Das Leben war schon aufgegeben.        

 

Friedrich Rückert

 

 

Nem hiszed, mit bír ki a szív

 

Nem hiszed, mit bír ki a szív,

Elviselhetetlen gondolat!

De remény kínt legyőzni hív,

Tűrd, mi naponként nő s szorongat.

 

A jó életben reménykedsz,

De ha sorsod sok ütés zúzta,

Reményt vesztesz, elkeseredsz,

S a küzdést élted már feladta.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.06.12.

 

 14.

Das Himmelschluck-Lied

 

Mein Herz beschert mir groben Spaß, 

die Lunge kommt mir auch zupaß,      

ich preise mein Gewicht.                     

Zeigt ernst die Nas nach Norden hin,  

daß ich aus Lust geworden bin,           

vergeß, vergeß ich nicht.                     

 

Die Bäume stehen sich durchs Jahr,

das Herz ist wunder- und wandelbar,    

ich setz auf Wasnichtbleibt;

so Blüten, Laub und Schöpferklein

und leg dir Feuer ans Gebein,

bis daß es Funken treibt.

 

Schau, die katangaschwarze Nacht

hat die Machete mitgebracht

und säbelt in den Wind.

Da sind die Sterne aufgereiht,

Schnittmuster für die Ewigkeit,

der wir verloren sind.

 

Oh schönes Sein, oh großes Nuscht,

zwei Wolken, in die Luft getuscht,

die ich wohl fangen möcht.

Es fällt die Nacht, es steigt die Früh,

im Spiegel bleckt mein Kontervieh

sein heimliches Geschlecht.

 

Doch Ketzers Kopf voll Fröhlichkeit,

die Liebe bringt ihn um die Zeit,

und ist für gut verjuxt.

Dann aber kommt der Tag des Herrn

mit Donnerschlag und Mandelkern,

wo du den Himmel schluckst.

 

Rühmkorf, Peter

 

Az égi felhőt nyelő éneke

 

A szívem vígan kalapál,

a tüdöm is jól szuperál,

súlyomnál vagyok én.

Jövök bár zord észak felől,

vagyok víg születésemtől,

nem felejthető lény.

 

Egész évben zöldek a fák,

szívedben változnak csodák,

miben nem biztos ész;

minden kis szépséget szeress,

és csontjaidra tüzet vess,

amíg lángolni kész.

 

Jön a korom sötétlő éj,

fekete késével metél,

a széllel ront nekünk.

Sorakozik csillag virág,

a felfűzött örök világ,

ahol mind elvesztünk.

 

De oh,  az égi tekergőt,

a szép, tussal festett felhőt,

elkapni szeretném.

Az éj leszáll, a Nap felkél,

tükörből les az ellenfél,

tűnődöm zárt nemén.

 

Az eretnek mégis vidám,

szerelem elrabolja tán,

s eléri a jó vég.

De aztán az Úr napja jő,

villámcsapás, dörgő felhő,

s nyeled, mit ád az ég.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.06.10.

 13.

[Da steh ich und muß denken
und muß sinnen…]

Da steh ich und muß denken und muß sinnen,
so wie ein Träumender verloren sinnt.
Mein ganzes Herze konntest du gewinnen,
in einem Augenblick, geliebtes Kind,
und um mein Sein die leichten Fäden spinnen,
die zart und weich, doch unzerreißbar sind.
In meinem Busen glüht ein wonnig Minnen,
und längst erwachten schon so sanft und lind
des Herzens süße – zartgehegte Triebe
im goldnen Morgenstrahl der jungen Liebe.

Rainer Maria Rilke

[Megállva kell gondolkodnom
s merengnem…]

Megállva kell gondolkodnom s merengnem,
mert álmomban féltem, hogy elhagytál.
De meg tudtad te nyerni egész szívem,
kedves gyermek, hogy rám pillantottál,
s tudtál szőni könnyű szöttest szívemben,
finom, de eltéphetetlen e szál.
Varázsos fények ragyognak lelkemben,
mik rég felébredtek, s mind vágyva áll,
s ezen sugárok édesek szívemnek,
arany szálai ifjú szerelemnek.

 Szalki Bernáth Attila  2024.06.09.

 12.

Glück 

Solang du nach dem Glücke jagst, 
Bist du nicht reif zum Glücklichsein, 
Und wäre alles Liebste dein. 
Solang du um Verlornes klagst 
Und Ziele hast und rastlos bist, 
Weißt du noch nicht, was Friede ist. 
Erst wenn du jedem Wunsch entsagst, 
Nicht Ziel mehr noch Begehren kennst, 

Das Glück nicht mehr mit Namen nennst,
Dann reicht dir des Geschehens Flut

Nicht mehr ans Herz, und deine Seele ruht.

Hermann Hesse

 

Boldogság

Habár célod a boldogság,
A boldogságra nem vagy kész.
A jó dolgok mellett elmész.
Helyzetedre nincs orvosság,
Felőröl sikertelenség,
Nem tudod, mi a békesség.
S ha elhagyott már minden vágy,
Ha lemondtál céljaidról,

S nincs képed a boldogságról,
Esemény bár hozzád betér,

Ha lelked halott, szívedig nem ér. 

 

Szalki Bernáth Attila 2024.06.08.

 

 11.

Die gestundete Zeit 

 

Es kommen härtere Tage.                                     

Die auf Widerruf gestundete Zeit                       

wird sichtbar am Horizont.                                  

Bald musst du den Schuh schnüren                    

und die Hunde zurückjagen in die Marschhöfe.

 

Denn die Eingeweide der Fische                        

sind kalt geworden im Wind.                            

Ärmlich brennt das Licht der Lupinen.             

Dein Blick spurt im Nebel:                                

die auf Widerruf gestundete Zeit           

ird sichtbar am Horizont.

 

Drüben versinkt dir die Geliebte im Sand,      

er steigt um ihr wehendes Haar,                        

er fällt ihr ins Wort,                                           

er befiehlt ihr zu schweigen,                            

er findet sie sterblich                                        

und willig dem Abschied                                 

nach jeder Umarmung.                                    

 

Sieh dich nicht um.

Schnür deinen Schuh.

Jag die Hunde zurück.

Wirf die Fische ins Meer.

 

Lösch die Lupinen!

 

Es kommen härtere Tage.

 

Bachmann, Ingeborg

 

 

A véget jelző idő

 

Tudd, nehezebb napok jönnek.

Mert immáron vége az idődnek,

s láthatód horizontod.

Gyorsan kösd be cipődet,

s űzzed a tanyaudvarra vissza ebedet.

 

Mert halaidnak  belsősége

mind kihült a nagy szélben.

Csillagfürt virág alig fénylik.

Érzékeled a ködben:

hogy immáron vége az idődnek,

s láthatód horizontod.

 

Parton süllyed kedvesed a homokban,

már lobogó haját eléri,

szót belefojtja,

hallgasson parancsolja,

halandónak könyveli,

s kész a búcsúra,

bármikor is ölelted.

 

S ne nézz körbe,

Cipőd kösd be,

Űzd vissza ebed,

Dobd halaid tengerbe!

 

S csillagfürtök virágát törd le!

 

Mert nehezebb napok jönnek.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.06.06.

 

 10.

Der Abend ist mein Buch 

 

Der Abend ist mein Buch. Ihm prangen

die Deckel purpurn in Damast;               

ich löse seine goldnen Spangen              

mit kühlen Händen, ohne Hast.              

 

Und lese seine erste Seite,

beglückt durch den vertrauten Ton, –

und lese leiser seine zweite,

und seine dritte träum ich schon.

 

Rainer Maria Rilke

 

Az est az én ragyogó könyvem

 

Az est az én ragyogó könyvem,

csodálom bíbor födelét;

arany csatját nyitja a kezem,

s lassan bámulom szövegét.

S ha első lapját olvasom,

elvarázsol hangja legott,

ölel csend a második lapon,

s harmadik álom(ba) ringatott.

 

Szalki Benáth Attila 2024.06.04.

 9.

Ein weißes Schloß in weißer Einsamkeit

Ein weißes Schloß in weißer Einsamkeit.
In blanken Sälen schleichen leise Schauer.
Todkrank krallt das Gerank sich an die Mauer,
und alle Wege weltwärts sind verschneit.

Darüber hängt der Himmel brach und breit.
Es blinkt das Schloß. Und längs den weißen Wänden
hilft sich die Sehnsucht fort mit irren Händen …
Die Uhren stehn im Schloß: es starb die Zeit.

Rainer Maria Rilke

Fehér magányban egy fehér kastély

Fehér magányban egy fehér kastély.
Halk borzongások a fényes termekben.
Kapaszkodik inda falra betegen,
s minden utat behavazott a tél.

Felette ég tört, s mindenütt nyomott.
Kastély ragyog. S fehér falak mentében segít el
vágy innen rángó kezével…
Kastélyban óra áll: idő halott.

Szalki Bernáth Attila 2024.06.03.

 

 8.                                     

Bei Opa

 

Der Opa ist ein frommer Mann

und liest in seiner Bibel.

Die Oma schneidet nebenan

fürs Abendbrot die Zwiebeln.

Der Opa ist ein frommer Mann

und weint ob seiner Sünden.

Auch Omama weint nebenan,

jedoch aus andern Gründen!

 

Heinz Erhard 1909 – 1979

 

Nagyapónál

 

Vallásos ember nagyapó,

Bibliájából olvas.

Mellette áll a nagyanyó,

Hagymát hánt, szaga ordas,

Vallásos ember nagyapó,

Sír, mert számos volt vétke,

Mellette áll, sír nagyanyó,

Mástól jött könny szemébe.

 

Szalki Bernáth Attila

 7.

Natur und Leben 

Der Himmel weiß nichts Schöneres zu geben. 
Als seiner Sterne zauberhafte Glut, 
Als schönster Schmuck der Meerestiefe heben 
Sich Perlen aus geheimnisvoller Flut. 

Der Frühling wählt zu seinem höchsten Ruhme
Sich Rosenduft und Nachtigallensang,
Doch alle Rosen haben e i n e Blume,
Und alle Lieder haben e i n e n Klang.

Und alle Perlen haben e i n e n Schimmer,
Denn ohne Seele ist die Meeresflut,
Und alle Sterne haben e i n Geflimmer,
Denn ohne Liebe ist die ferne Glut.

Das Menschenherz hat aber tausend Lieder,
Und tausend Perlen ruhn in seinem Grund,
Und Liebessterne glühn aus Augen nieder,
Und Liederrosen blühn aus Sängers Mund.

Und all die Perlen sind noch keine Thräne,
Und Sternenschein ist noch kein Augenlicht,
Und Rosenduft ist noch kein Liebessehnen,
Und Nachtigallensang noch kein Gedicht.

Hermann Rollet

Természet és élet

Nem képes ég se szebbet adakozni,
Mint a szép, csodás csillag ragyogás,
Mint tenger mély ékszere tud ragyogni,
Mit felszínre hoz titkos áradás.

A tavasz a legszebbik arcát feltárja,
Csalogány énekét, rózsa illatát,
De rózsáknak nyílik csak egy virága
Sok ének súgja közös dallamát.

S minden gyöngynek hideg a csillogása,
Mert lélektelen a tengeráradás,
S csillagoknak hideg a villogása,
Mert szeretet nélküli csillogás.

De zeng ezer dala ember szívének,
Mert temérdek gyöngy nyugszik a mélyén,
S szerelem csillaga éke a szemének,
Dalrózsa nyíl énekes kebelén.

A gyöngyök nagyon szépek, mégse könnyek,
A csillagfény éles, de mégse lát,
Rózsák szerelmesen sem epekednek.
S nem hallasz verset mondó csalogányt.

Szalki Bernáth Attila

6. 

Glück, von Deinen tausend Losen…

 

Glück, von Deinen tausend Losen,

Eines nur erwähl’ ich mir,

Was soll Gold? Ich liebe Rosen

Und der Blumen schlichte Zier.

 

Und ich höre Waldesrauschen

Und ich seh’ ein flatternd Band –

Aug’ in Auge Blicke tauschen,

Und ein Kuß auf Deine Hand.

 

Geben nehmen, nehmen geben,

Und Dein Haar umspielt der Wind,

Ach, nur das, nur das ist Leben,

Wo sich Herz zum Herzen find’t.

 

Theodor Fontane

 

Ezerféle boldogság van…  B)

 

Ezerféle boldogság van,

Ám a választás enyém,

Arany? Rózsa él vágyamban,

S minden virág, mi szerény.

 

Szél súg az erdőből - érzed ?       

Fán szalagok:lobogók,

Szempár a másikba mélyed,  

S kezedre leszáll a csók,

 

Mit jó kapni, még jobb adni,

S hajaddal játszik a szél,

Oh, életünk úgy nem talmi,

Ha szív a szívhez elér.

 

Szalki Bernáth Attila

 

 5.

Von dem großen Elefanten 

 

Kennst du den großen Elefanten, 
du weißt, den Onkel von den Tanten, 
den ganz ganz großen, weißt du, der - 
der immer so macht, hin und her. 

 

Der lässt dich nämlich vielmals grüßen,
er hat mit seinen eignen Füßen
hineingeschrieben in den Sand:
Grüß mir Sophiechen Windelband!

 

Du darfst mir ja nicht drüber lachen.
Wenn Elefanten so was machen,
so ist dies selten, meiner Seel!
Weit seltner als bei dem Kamel.

 

Ringelnatz, Joachim

 

A nagy elefántot ismered

 

A nagy elefántot ismered,

róla bácsikád mesélt neked,

ő igazán nagy, óriás,
jellemző rá a járkálás.

 

Most küldött neked üdvözletet,
lábával írt egy üzenetet,
karcolva kertje homokját:
Csípem Windelband Zsófikát!

 

Ám nem szabad nevetned ezen,
ha elefánt ilyesmit teszen,
bámulom, mit írt elefánt!
Jobban, mint teve karcolmányt.

 

Szalki Bernáth Attila 2024.05.30.

 

 4.

[Wo sind die Lilien aus dem hohen Glas…] 

 

 Wo sind die Lilien aus dem hohen Glas,

 die deine Hand zu pflegen nie vergaß?

 Schon tot?

 

Wo ist die Freude deiner Wangen hin,

 die wie ein ganzer Lenz zu prangen schien —

Verloht?

 

Und wo ist unser Glück so groß und rein,

das hell dein Haar wie ein Madonnenschein

Umspann?

 

Auch das ist tot. Heut weinen wir ihm nach,

und morgen kommt der Frost uns ins Gemach —

Und dann?...

 

Rilke, Rainer Maria

 

[A vázából liliom hova lett…]

 

A vázából liliom hova lett,

mit kezed ápolt, sose felejtett?

Halott?

 

Hova  lett az öröm az arcodról,

mi ragyogva szólt pompás tavaszról?

Aszott?

 

S hol van a tiszta és nagy örömünk,

haj színed  adta fényes ünnepünk

ma már?

 

Ez is halott. Mit ma már visszasírunk.

S ránk, ha szobánkban holnap megfagyunk,

mi vár?

 

Szalki Bernáth Attila

 

 3.

Mai

 

Frühling, Frühling überall,                     

Blüten allenthalben;                                

Horch, wie rauscht der Bach im Tal       

Sieh‘, schon Störch‘ und Schwalben!     

Lämmer springen auf den Weiden,         

Kinder singen voller Freuden,               

Kuckuck ruft und Nachtigall:                 

„Frühling, Frühling überall!“                 

 

Robert Reinick

(1805-1852)

 

 

Május

Tavasz földünkre megjött,
Nyílt sok virág körben:
Völgyben patak hömpölygött,
Lásd, fecske már röppen!
Bárányok kergetőznek,
Gyerekek énekelnek,
Szólt kakukk, s köszöntött:
„Tavasz földünkre megjött!”

Szalki Bernáth Attila

 

 2.

Das Herz

 

Das wilde Herz ward weiß am Wald;

O dunkle Angst

Des Todes, so das Gold

In grauer Wolke starb.

Novemberabend.

Am kahlen Tor am Schlachthaus stand

Der armen Frauen Schar;

In jeden Korb

Fiel faules Fleisch und Eingeweid;

Verfluchte Kost!

 

Des Abends blaue Taube

Brachte nicht Versöhnung.

Dunkler Trompetenruf

Durchfuhr der Ulmen

Nasses Goldlaub,

Eine zerfetzte Fahne

Vom Blute rauchend,

Daß in wilder Schwermut

Hinlauscht ein Mann.

O! ihr ehernen Zeiten

Begraben dort im Abendrot.

 

Aus dunklem Hausflur trat

Die goldne Gestalt

Der Jünglingin

Umgeben von bleichen Monden,

Herbstlicher Hofstaat,

Zerknickten schwarze Tannen

Im Nachtsturm,

Die steile Festung.

O Herz

Hinüberschimmernd in schneeige Kühle.

 

Georg Trakl

 

 

A szív

 

Vad szív erdőn ijedté vált;

Sötét riaszt,

Halál, mint arany ék,

Szürke felhőben halt.

November esten

Vágóhíd kapujánál állt

Sok szegény nő, dagadt

Kosár, vitték

Romlott húsok maradékát;

Kosztnak pocsék!

 

Az esti égnek kék galambja

Nem hozott megnyugvást,

Sötét trombitaszó

Szilfákon át megy,

Levél rőt, nedves,

Egy tépdesett zászlónak

Füstölög vére,

A vad búskomorság

Egy férfit sújt.

Oh, aranyló idők, ti,

Temetitek Nap lementét.

 

Kilépett a sötét folyosóról,

Testben aranyló,

Ifjú legény,

Sápadt holdak veszik körül,

Őszi udvar.

Gyűrött fekete fenyők

Az éjszakai viharban,

De erőd erős.

Oh szív

Csillogó a havas hűvösségben.

 

Szalki Bernáth Attila

 

 1.

Wünsche zum neuen Jahr

 

Ein bisschen mehr Friede und weniger Streit.

Ein bisschen mehr Güte und weniger Neid.

Ein bisschen mehr Liebe und weniger Hass.

Ein bisschen mehr Wahrheit - das wäre was.

 

Statt so viel Unrast ein bisschen mehr Ruh.

Statt immer nur Ich ein bisschen mehr Du.

Statt Angst und Hemmung ein bisschen mehr Mut.

Und Kraft zum Handeln - das wäre gut.

 

In Trübsal und Dunkel ein bisschen mehr Licht.

Kein quälend Verlangen, ein bisschen Verzicht.

Und viel mehr Blumen, solange es geht.

Nicht erst an Gräbern - da blühn sie zu spät.

 

Ziel sei der Friede des Herzens 

Besseres weiß ich nicht             

 

Peter: Rosegger

(1843 – 1918)

 

 

Kívánságok az új évre

 

Kevesebb háború és több békesség.

Több jóindulat, kevesebb irigység.

Kevesebb gyűlölet és több szívesség.

Több igazságosság – ez kéne rég.

 

Nyugtalanság helyett béke, nyugodtság.

Önző élet helyett emberbarátság.

Félelem, gátlás helyett több bátorság.

Mindez tett legyen - ne csak holmi vágy.

 

Bánat s sötétség helyett fényesség,

Túlzó elvárások helyett szerénység.

S ne csak sírokra kerüljön virág,

Míg nem késő kapjon való világ.

 

Cél a szív békéje legyen,

Nincs jobb, mind így tegyen!

 

Szalki Bernáth Attila