Szalki Bernáth Attila műfordításai

Ez a honlap azoknak készül, akik igénylik, illetve szeretnék megismerni a német klasszikus költők verseit.

 

 

            Új fordítások

   

 

Ich will mit dem gehen, den ich liebe 

 

Ich will mit dem gehen, den ich liebe.        

Ich will nicht ausrechnen, was es kostet.   

Ich will nicht nachdenken, ob es gut ist.    

Ich will nicht wissen, ob er mich liebt.       

Ich will mit ihm gehen, den ich liebe.        

 

Brecht, Bertolt

 

A)

Azzal kell mennem, akit szeretek

 

Azzal kell mennem, akit szeretek.

És nem számolgatom, mi az ára.

Nem gondolom át, jó avagy rossz-e.

Nem érdekel, (hogy) szeret-e máma.

Azzal kell mennem, akit szeretek.

 

B)

Azzal akarok élni, akit szeretek

 

Szeretem: véle akarok élni.

Nem számolgatom azt, mi az ára.

Nem gondolom át, jó avagy rossz-e.

Nem érdekel, (hogy) szeret-e máma.

Szeretem: véle akarok élni.

 

C)

Én azzal mennék, akit szeretek.

 

Én azzal mennék, akit szeretek.

Tudni sem akarom, mi az ára.

Tudni sem akarom, jó vagy rossz-e.

Tudni sem akarom, „csíp”-e máma.

Én azzal mennék, akit szeretek.

 

D)

Azzal akarok járni, kit szeretek

 

Azzal akarok járni, kit szeretek.

Nem akarom számolni, megéri-e.

Nem akarom átgondolni, jó vagy se.

Nem akarom tudni, engem szeret-e.

Azzal akarok járni, kit szeretek.

 

 

 

            Verses öröknaptár

 

 

 

-------------------------------------------------

Május 1.

-------------------------------------------------

 

 

   A tavasz.  Az első májusi reggelen

                    Gr. A. L. –g.

( Der Frühling. Am ersten Maimorgen

      Der Gr. A. L. – g. – M. Claudius )

 

Hát ma vidám leszek én, vidám,

   Bölcset, illőt nem akarok hall’ni,

Lényem pörg, örömért kiabál,

    És király sem tudná ezt tiltani.

 

Mert ő hozza öröm seregét

    Már a hajnalpír csarnokából,

Szép virágkoszorúval a fején,

   És vállain dalos csalogányok.

 

Ő orcája piros és fehér,

   Mámor illat árad harmatából,

Rajtam bimbózó ág a fejék,

    S így dülöngve keresem barátom.

 

-------------------------------------------------

Május 2.

-------------------------------------------------

 

 

         Májusban

( Im Mai – T. Fontane )

 

Kéklő tavaszi ég,

A tél tovatűnt már,

Nevet az erdő, a rét; -

Itt ismét május jár.

 

Csobognak a források,

Mind friss, szabad, vidám,

Táncolnak a hullámok;

Itt ismét május jár.

 

És minden madár zengi

A legszebbik dalát,

Fel, kék égbe repíti; -

Itt ismét május jár.

 

De lásd, hogy körözi fecske

Körbe templom tornyát,

S óh, rémülten kerengve

Jelzi ég viharát.

 

Alig hallják a dörgést,

S mind zengi víg dalát,

De sejtik vihar jöttét,

Mint én, süt napfény bár.

 

 

-------------------------------------------------

Május 3.

-------------------------------------------------

 

            

            Tavaszi dal

( Frühlingslied – L. Hölty )

 

Oly kék az ég, a völgy is zöld,

sok gyöngyvirág, fehér a föld,

kankalinok lenn várnak:

rét és lapály

tarka immár,

s válnak ott még tarkábbra.

Jöjj, hódolj május havának,

és örülj e szép világnak,

köszönd meg Úr áldását,

aki mindezt

teremtette,

fát s az ő virágzását.

 

 

-------------------------------------------------

Május 4.

-------------------------------------------------

 

            A kurtizán

(Die Kurtisane – R. M. Rilke )

 

Színarany – alkimisták álma e fém –

mit Velence napfénye hajamba sző,

s a két gyönyörű szemöldököm

is észleli , a két hídként ívelő,

 

hogy szememben ül hangtalan veszély,

mint kanálison sikló villanás,

melyet ringat a hatalmas óceán,

mit le-  és fölemel apály s dagály.

 

Ki látott egyszer, irigyli kutyám,

bár simogatásom ritkán élvezi,

s kezem, parazsat soha nem szított,

 

mely annyi kincset hord, mint ékszerdoboz –

S fiúk, nemesi házak reményei,

jönnek s halnak; méregként öl a szám.

 

                                 ---------------------------------------

                                 Május 5.

                                 ---------------------------------------

 

 

       Az idegenből jött lány

( Das Mädchen aus der Fremde –

               F. Schiller )

 

Egyszerű  pásztorok völgyében

Feltűnt minden év elején,

Ha pacsirta fütyülni kezde’,

Egy lány, csodaszép tünemény.

 

Nem itt született ő e völgyben,

Hogy honnan jött, azt nem tudták,

És nyoma veszett szélsebesen,

Amikor búcsút vett a lány.

 

Elragadó volt a személye,

És minden szív nyitottá vált,

De nemes tekintélye védte,

Nem tűrt az bizalmaskodást.

 

Virágokat hozott s gyümölcsöket,

Hol ezek értek, az más világ,

Valahol ragyogó napfényben,

Hol üdébb, boldogabb a táj.

 

Eljutott mindhez adománya,

Finom gyümölcs, sok szép virág,

Az ifjú, agg, ki bottal jára,

Ajándékkal tért haza már.

 

Szívesen várt minden vendéget,

De ha látott szerelmespárt,

Nekik nyújtotta át lelkének

Legszebb virágkoszorúját.

 

-------------------------------------------------

Május 6.

-------------------------------------------------

 

 

              Jácintok

( Hyazinthen – T. Storm )

 

Messze zene szól, de itt csendes az éj,

A jácint illata bódít a kertben,

Terád gondoltam szüntelenül én,

Aludnék, de néked táncba kell menned.

 

Nincs pihenés, a bál véget nem ér,

A gyertyák égnek, hegedűk rikoltnak,

Kinyitják majd zárják a táncsorokat,

Mindenki lángol, te arcod fehér.

 

De táncolnod kell: átölelnek szűdig

Idegen karok; bár csak ne tűrnéd!

Fehér ruhádban látlak repülni,

Te kedves, törékeny jácint tünemény.

 

Édes, jó szagokkal terhes az éj,

A jácint illata bódít a kertben,

Terád gondoltam szüntelenül én,

Aludnék, de néked táncba kell menned.

 

-------------------------------------------------

Május 7.

-------------------------------------------------

        

 

  Régi szerelem

( Alte Liebe –

F. M. Bodenstedt )

 

Átöleltelek egykor

Karommal téged én:

Letűnt az ifjúságom,

De szívem érted ég.

 

Magam életkörében

Te vagy a drágakő,

S minden elzengő ének

Tiéd csak drága nő!

 

-------------------------------------------------

Május 8.

-----------------------------------------------------

           

              Szerenád

( Ständchen – L. Eichrodt )

 

Kedvest  cserélnék akár,

Ha felizzítana;

Ám szerelem távol jár,

Hozzám jönni nem akar.

Ily érzést csak tőled vár,

Óh, lennél a kedvesem bár!

 

Elégedetten élsz,

Minden gondtól messze,

Tisztán, csendben, mint az ég,

Mint tavaszi reggel.

Látod a déli sugárt,

Vagy édes est ragyogást?

 

S akár vidám, akár fáj,

Szerelmet tanuljad!

Végy fel ünnepi ruhát,

Bámuljon a csillag!

Légy boldog, ölts fel pompát,

Ám te csak engem imádj!




-------------------------------------------------

Május 9.

-------------------------------------------------

 

           Mi a szerelem

( Was ist Liebe- F. E. Rittershaus )

 

A Naphoz szóltam:

„ Mondd, mi a szerelem? „

Nem felelt, csak fényt öntött, aranylót.

Virághoz szóltam:

„ Mondd, mi a szerelem? „

Illatot küldött, de nem válaszolt.

Szóltam az Úrhoz:

„ Mondd, mi a szerelem?

Édes flörtölés? Vagy szent komolyság?”

Adott az Úr egy nőt, hűt, kedveset,

Mi a szerelem, nem kérdem már.

 

-------------------------------------------------

Május 10.

-------------------------------------------------

 

 

 

           Szerelem

( Liebe – R. Dehmel )

 

   Szívből: boldogan adni,

félve kapni, még ily vétket!

   Két élet úgy összefonódik:

vad vágták, csendes tűrések.

 

 

                     -------------------------------------------------

Május 11.

-------------------------------------------------

 

 

        Az egyetlen

( Das Eine – R. Dehmel )

 

Mind a szavak és a hangok,

ujjongásod meg panaszod,

tengerként hullámzón szépek,

hangos, örökös kérdések –

ők a nyílt felszínen zúgnak,

míg a lélek hangja szólal

árva csendben, rejtve, mélyen.

 

 

 

 

-------------------------------------------------

Május 12.

-------------------------------------------------

 

           Felvillanás

( Aufblick – R. Dehmel )

 

  A szerelmünk fölött rezg,

s leér földig a fűzfa.

Éj s ágak árnya körülleng,

lehajtjuk homlokunkat.

  Ülünk a sötétben szótlan;

egyszer itt rohant egy ár,

láttunk szikrás csillagokat...

  Hát, holt és komor már minden? –

Hallgasd: dómból hang szól át!

Harangkórus...éj...s szerelem...

------------------------------------------------

Május 13.

------------------------------------------------

 

           Hívás

( Ruf – R. Dehmel )

 

  Fák állnak mind bágyadtabban,

nincs levél már, ami fénylik,

sivatagban érzem magam,

s félem a nagy hőt, a délit,

  reszket, vérembe hatol,

szívembe tűznyilat szúr be.

Óh, én a vihart sóvárgom!

Jöjj, kedves! Fuss ide! Fuss te!

 

 

-------------------------------------------------

Május 14.

-------------------------------------------------

 

 

 

         Az eszménykép

( Das Ideal – R. Dehmel )

 

  Mert a vágyam  engem folyton mardos;

Én minden úton szerelmet kerestem,

vélem mindig szerelem jött szembe,

így a vágyam engem folyton mardos.

  Szép magas fa állt csodák kertjében,

róla ezer virágillat áradt,

hív egy virág a sok közül lágyan,

szép magas fa állt csodák kertjében.

  Én a sok virágból egyet téptem,

ő lett kezeimben még pompásabb,

térdre rogytam, hálát adni fának,

én, ki sok virágból egyet téptem.

  Majd emeltem szemem csodafára,

újra csábít egy virág, egy fényes,

elhervadt enyém – már rá se nézek,

mint emeltem szemem csodafára.

  Így a vágyam soha nem feledve,

más utakon én szerelmet kerestem,

mindegyiken int egy új szerencse,

ezért vágyam soha nem feledtem.

 

------------------------------------------------

Május 15.

------------------------------------------------

 

 

 

                Túlerő

( Übermacht – R. Dehmel )

 

Menekülj, ha akarsz, ha még tudsz;

vagy túl késő lesz neked is.

Mert lásd, én, én égek utánad,

oly erővel, mi legyengít,

és jaj, reszketek

érted, mint te, te is értem.

Bár te vagy gyengébb,

magad ne védd!

Zöld réteken át fogunk mi rohanni,

erdőbe,

kéz kézben,

akt,

ifjú homlokunkat koszorúzva

pipacsok szállongó virágaival,

bolondság izzó szirmaival.     

 

 

-------------------------------------------------

Május 16.

-------------------------------------------------

 

 

            Varázs

( Bann – R. Dehmel )

 

   Mint nádasból vizitündér,

úgy merültél fel habozva,

hagyva homokzátonyt, jöttél

hosszú fekete hajaddal,

és szürke, szép szempároddal. 

   És te ott álltál, néztél rám,

látom tiszta szilajságod,

kérdésed gyöngyözve áradó,

s a szád – melynek vére forró –

nevetett rám, nevetett rám.

   Bár vágy rejtve maradt szemedben

- oly távol, mint a kis tavon

éjjel hullámzó csillagsereg,

mi fénylőn, remegve ragyog –

nékem adtad a szád legott.

   Óh, én tudom, hogy álmainkban

véled lemerülünk akkor,

kéz a kézben, némán kutatva

a szájat, s felhozzuk halkan

tófenékről a csillagot.

 

 

------------------------------------------------

Május 17.

------------------------------------------------

 

 

                 Ájulás

( Ohnmacht – R. Dehmel )

 

  Amikor te elmentél,

Azon nyomban igen mély

vágyam kelt utánad.

Hogy elvesztettelek

én, tétova kezemmel

megráztam ajtódon a zárat.

   Vágytam az éjben hall’ni,

hogy tudnál-e maradni,

kérleltek szemeim vágyón,

csak mentél a lépcsőn fel,

és nem hívtál engem,

jaj, engem vissza a szádhoz.

  Felfogtam dermedt ésszel

lassan a kulcscsörgésed,

vak folyosón álltunk,

s súlyos’bb árnyék zuhant rám,

mint parkban  nyújtózott már,

mikor Holdat bújni láttuk.

 

 

-------------------------------------------------

Május 18.

-------------------------------------------------

 

 

    

                  Az áhítotthoz

( An die Ersehnte – R. Dehmel )

 

  Elneveztelek téged, az vagy, karcsú nádszál,

mert Isten büntetni akar véled,

mert kecses járásodhoz úgy vonz a vágy,

mint nyárfa ring áprilisi szélben.

  Még csak láttalak téged – de egy napon

te viharban az ajtómhoz jössz kopogni,

mit nyitok, nem kell hosszan kopogni,

és mellemnek ütése rakoncátlan fog

a te szilaj kebleden kopogni.

  Mert ismerlek, szemed mint bimbó tud

                                                               ragyogni,

s te nyílni, nyílni, nyílni akarsz!

s hánykolódsz ifjú vágyaddal,

mint ág, mit hegyi patak tép s pörget,

s velem Isten viharával kívánsz

                                                 dacolni,

  vagy törni össze!

 

 

-------------------------------------------------

Május 19.

-------------------------------------------------

 

 

 

                A szívem

( Mein Herz – T. Fontane )

 

A parázsló és büszke Nappal,

  Holddal, mi fakón világít,

- És a sóvárgó csillagokkal -

Hasonlóképp lüktet e szív.

 

A kék, tiszta, derült égbolttal,

 Felhővel  - mi vihart gördít,

Amiből esőcseppek hullnak -

 Hasonlóképp lüktet e szív.

 

A csalogánynak friss dalával,

  Rózsaillattal, mi átint

Tavaszból, meg télnek havával,

  Hasonlóképp lüktet e szív.

 

Csak eggyel nem lüktet a Földön

  Lévő sok dologgal e szív,

Hogy magában béke időzzön,

 Ezért békéje soha sincs.

 

 

-------------------------------------------------

Május 20.

-------------------------------------------------

 

 

             Idegenben

( In der Fremde – T. Storm )

 

Más tavak, tocsogós  rétek,

Tenger s part, messze tűnők,

Körben, hová szem elnézhet,

Nincs hely többé ismerős.

 

Más emberek és más szívek,

Nékem nem jár víg üdvözlés,

Tűntek tréfák és a csínyek,

Eltűnt csók és nevetés.

 

Ám ha nappal éjbe tér meg,

És sötét lesz domb s a völgy,

Éjjel eltölt csendes béke,

Hogyha csillag is feljő.

 

Látom a kék messzeséget,

Biztatás jő lefelé,

Úr meg csillag - óh, mi fényes! -

Ott s itt is örökre véd.

 

 

-------------------------------------------------

Május 21.

-------------------------------------------------

 

 

 

          Hervadni készül-e virág

( Denkt denn die Blüte ans Verblühn –

                O. F. Redwitz )

 

Hervadni készül-e virág,

ha a rügyből magát kibontja?

Gondolja-e csillagvilág,

reggel a fényben megvakulhat?

 

-------------------------------------------------

Május 22.

-------------------------------------------------

 

   Hogyha örül kis pacsirta

( Ein Jubellaut der Lerchenkehle –

             E. Rittershaus )

 

Hogyha örül kis pacsirta,

fáról hallasz pintykiáltást,

lelked is érzi, óh, azonnal,

szép tavasznak örömálmát.

 

-------------------------------------------------

Május 23.

-------------------------------------------------

 

 

   Varázsvessző

( Wünschelrute –

   J. Eichendorff )

 

Mindenben alszik egy ének,

Álmod’ benne, mint parázs,

Dolgokban dal csak úgy ébred,

Lelsz hozzá szót, mi varázs.

 

-------------------------------------------------

Május 24.

-------------------------------------------------

 

 

 

         Május

( Mai – T. Storm )

 

Koszorúid - gyermekként összefontad -

Elhervadtak s lehulltak rég a porba;

De virágzik most is jázmin, orgona,

S gyermekek fonják néked koszorúba.

 

 

 

-------------------------------------------------

Május 25.

-------------------------------------------------

 

 

     Ünnepre hagyd fiút nekem

( Lass mir die Knaben vom Feste –

                  E. Geibel )

 

Ünnepre hagyd fiút nekem,

semmit sem tud még gyerekünk!

Legjobb a borban, szeszben,

hogy mi minden rosszat elfeledünk.

 

 

-------------------------------------------------

Május 26.

------------------------------------------

 

          Kék lepke

 ( Blauer Schmetteling –

          H. Hesse )

 

Kicsiny kék lepke szélben

Lebeg, az ég derült,

Mint szép gyöngy; remegéssel

Csillan, cikáz – s letűn.

 

Egy pillantást bár rám vet

Szerencsém - elrepült,

Boldogsággal kecsegtet,

Csillan, cikáz – s letűn.

 

 

-------------------------------------------------

Május 27.

-------------------------------------------------

 

                Öltözet

      ( Toilette – R. Dehmel )

 

  Ám ne jöjj te hosszú ruhában,

jöjj futva, ahogy a szikra pattan,

két kezed legyen tárva lágyan!

Lakomhoz nem vezet díszes lépcső,

és tépd le ruhád, ha hegyen átjössz,

szeretni rövid szoknyában tudlak!

 

  És ne állj tükör elé nagyon,

magányos az éj az én erdőmben,

legszebb vagy sápadtan, csupaszon,

csillagok gyenge fénye világol,

makacsul bőg egy őzbika távol,

és kakukk nevet az én erdőmben.

 

  Szűk a fűződ, füled is hogy ég,

nehezen légzel, tépd le ruhádat,

mint ugrál, hogy örvend szívecskéd!

Jöjj, én viszlek téged, te vad csoda:

ahogy Isten téged megalkota!

s lesz egész Föld menyasszonyi ágyad.

 

-------------------------------------------------

Május 28.

-------------------------------------------------

 

 

Örömittas tavaszsóhaj

( Frühlings-Seufzer –

     B. H. Brockes )

 

Uram! e gazdagságban,

Érzem, csodás erőd árad,

Küldi jóságos lelked.

Okkal dicsőítlek téged,

Testem lát, hall, tapint, s érez

Illatokat, ízeket!

 

 

------------------------------------------------

Május 29.

------------------------------------------------

                         Önmagának

                 ( An sich – P. Fleming )

 

Ne csüggedj, ha hiábavalónak is tűnhet

Sorsod, vállald, légy te erősebb a kínnál,

Élvezd,  mid van, de ellened, - hát vigyázz! –

Hely, sors és idő – fájdalom! – összeesküdtek.

 

Mi téged sújt vagy emel, abból mind részesedik,

Balsorsod fogadd el, és semmit meg ne bánj.

Csináld, amit kell, amíg sors mást nem ajánl.

Mit még remélni tudsz, egykor tán megszületik.

 

Min búsulnak, örülnek? Mind maga kovácsa

Balsorsnak, boldogságnak, nézd: dolog így áll;

Ez mind benned is munkál. Hagyd el, mi ábránd,

 

S mielőtt lépsz te tovább, térj vissza magadba.

Ki saját mestere, s úr akaratán,

Alávetettje lehet akár a nagyvilág.



Fleming
Geboren 1609
Gestorben 1640

-------------------------------------------------

Május 30.

-------------------------------------------------

 

 

  Öröm és bánat nyilát

( Es trifft Freude –

          F. Halm )

 

A bánat és öröm nyilát

érzed, ha szíved járja át.

Szelíd vessző az örömé,

játékos célzás az övé.

Bánaté hosszú átkelés,

sebét viseled, amíg élsz.

 

 

-------------------------------------------------

Május 31.

-------------------------------------------------

 

 

  Te nyíló vadvirág vagy...

 ( Du bist wie eine Blume –

            H. Heine )

 

Te nyíló vadvirág vagy,
Oly bájos, tiszta, szép;
S ha nézek rád, a bánat
Halkan szívembe lép.

 

Miközben két óvó kezem
A fődre simul rá,
Az Istent kérem, tartson meg
Jónak, szépnek, tisztán.

 

 

------------------------------------------------

Június 1.

------------------------------------------------

 

 

               Június

    ( Juni – T. Storm )

 

Vidám, gondtalan nyáridő!

Szabados, csókos, flörtölős,

Fon lány kedvvel koszorúcskát,

De lagzira nem gondol ám.

 

-------------------------------------------------

Június 2.

-------------------------------------------------

 

Túl sok, vagy túl kevés

( Zu wenig und zu viel –

         F. Rückert )

 

Túl sok, vagy túl kevés,

bosszúság mindkettő,

hibázod célt ezért,

s ember jól mellé lő.

Túl sok vagy túl kevés,

hibás az mindkettő;

és komoly vagy játék,

helyes mérték az üdvös.

 

 

 

 

-------------------------------------------------

Június 3.

-------------------------------------------------

 

 

            Földi magányosság

( Feldedeinsamkeit – H. Allmers )

 

Fekszem csendben, zöld fűben merengvén,

Tekintetem küldöm a magas égre,

Hallgatok áradó tücsökzenét

A fényes, égi kéktől körülvéve.

 

Fent fölöttem felhők lágyan úsznak

A mély kék égnek álomszerű csendjén;

Úgy tűnik, már réges-rég meghaltam,

S minthogyha örök, lelki térben lennék.

 

 

-------------------------------------------------

Június 4.

-------------------------------------------------

        

 

 

       A muzsikához

( Für Musik – E. Geibel )

 

Sötétülnek árnyak,

Csillag felébred:

Halk sóhaja vágynak

Szól az éjben.

 

Tengerén álmoknak,

Csak jő, hajózik,

Lelkem kormányozva

Lelkedhez úszik.

 

Ott magát megosztja,

S tudd, nem volt énem

Még ily boldog soha,

Mint e zenében.

 

 

 

-------------------------------------------------

Június 5.

-------------------------------------------------

 

               A távoli lant

( Die ferne Laute – R. Dehmel )

 

  Egy este hallék a sötét szélben

egy távoli lantot zengni szívembe.

S vittem az enyém a sötét szélben,

mert a másikra választ vinni kell’ne.

A madarak beszéde a szélben

azóta mintha nyelvükön zengne.

Mondtam embereknek, fülelni lesz jó,

ámde ők nem értettek meg engem.

De az égből meglesték az én dalom,

a szívem fénye köré ültek

a  halhatatlanok, s arcuk derűs lett.

Az emberek is fülelnek onnantól,

és hallgatják, ha a lantom felzeng.

 

 

-------------------------------------------------

Június 6.

-------------------------------------------------

 

 

              Az erdőben

( Im Walde – J. Eichendorff )

 

Ünnepi kedv járt a hegy mentén,

Fújta dalát a madárka,

Lovas cikázás, vadászkürt zengés,

Így volt vidám e vadászat!

 

Én azt gondoltam, mind e szép elszáll,

Béfedi éj a vidéket,

Bár hegyen erdő zúgva még őrt áll,

Megborzong a szívem mélyen.

 

 

-------------------------------------------------

Június 7.

-------------------------------------------------

 

 

      Az erdőben

( Im Walde – T. Storm )

 

A lankás  erdőszélen

Elcsöndesült a szél;

Csüngő ág  ölelésben

Ül gyermek tünemény.

 

Ül kakukkfű övezve,       

Erős az illatár,

Danász a kék légysereg,

A légen átcikáz.

 

 Erdő csöndjét csodálva                                

 A gyermek körbenéz,

 Barna fürtös hajára

 Foly, mint méz, a fény.

 

Kakukk hangja súg, nevet,

S rájövök: hiszen ő,     

Ez aranyszemű gyermek,

Az erdőkirálynő!

 

 

-------------------------------------------------

Június 8.

-------------------------------------------------

 

 

             Búcsúzás

( Abschied – J. Eichendorff )

 

Óh, messzi csúcsok, völgyek,

Erdők, zöld lombú  fák,

A kín és öröm helye,

Itt vár ábrándozás.

Ott kint folyvást felesel,

Nyüzsög, ad-vesz a világ,

Borítsad te még egyszer

Zöld lepledet reám!

 

Ha majd ébreszt virradat,

S párán győz csillogás,

Madarak vígan szólnak,

S szíven üt e zsongás:

Szinte szállva feledem

A földi kínlódást,

Itt majd átélhetem

Ifjú feltámadást.

 

Itt látok erdőben írva

Egy csendes, komoly szót,

Szeretet ő, igaz

Nagy kincs, s embernek jó.

Ezt bezártam magamba,

E szó igaz, szerény,

És él egész valómban,

Leírni bár nehéz.

 

El kell hagyjalak téged,

Az idegen utcák

Nyüzsgése biz’ nem élet,

Csupán színház, nem más;

De sorsom sűrűjében

Erdő te szavad hív,

Magányomból fölemel,

S ifjú lesz így e szív.

 

 

-----------------------------------------------

Június 9.

-----------------------------------------------

 

    Egy parasztember esti dala

( Abendlied eines Bauermanns –

               M. Claudius )

 

A szép nagy égitest már lemegy,

  Pirosan bukva int,

Jöjj, izzadt homlokom töröld meg,

  Nőm, s az asztalt terítsd!

 

Csak udvaron tudsz teríteni

  Az almafa alatt;

Ám vacsora jól fog esni,

  Itt legjobb a falat.

 

És hívd nyomban a kis csemetéket,

 Oly éhes vagyok már,

S ha még nem alszik, kérlek,

 Legkisebbet magát.

 

A királynál roskad az asztal,

 Ő, mint járja beszéd,

Minden nap ehet húst és halat,

 Szósztól törli kezét.

 

Kiválaszt a király egy férfit,

   Ki csak azon munkál,

Rendelje meg lakoma étkit,

  Hol elnök ő, nem más.

 

Isten hagyja őt uralkodni,

  Bír sok tennivalót,

Kell nappal s éjjel sanyarogni,

  Legyen éltünk nyugodt.

 

Bár nincs annyink, mit pazaroljunk,

  Azért van kenyerünk,

Tejünk meg szép tiszta vajunk,

  Nincs másra szükségünk.

 

Elég ez a parasztembernek,

  Köszönjük Úr kegyét,

Ma itt bontottunk terítéket

  Csillag alatt ezért.

 

Most nálunk nagy lakomát rendel

   A fényes, ezüst Hold!

És fentről tálcánkra tekintve

  Áldó szavakat mond.

 

Gyerekek, egyetek örömmel,

  Áldjon titeket Úr!

Nézd, Hold! Engem irigyelnek,

  Boldog vagyok és dús.

 

 

-------------------------------------------------

Június 10.

-------------------------------------------------

 

 

       Egy példabeszéd

( Ein Spruch - J. Kerner )

 

Bár tudnám, hogy honnan is jöttem,

És mit rejt, hová tűnök majd el.

Ám tudom, nékem van kedvesem,

S ő soha nem felejt el engem.

 

 

-------------------------------------------------

Június 11.

-------------------------------------------------

 

 

          Jó tanács

 ( Guter Rat – T. Fontane )

                        

Harmatos nyári reggel                

 Vedd a vándorbotod,

És, amint a ködlepel,                  

 Oszlik rólad a gond.                   

                                                                                                                  

Az égbolt jókedvű kékje               

 Nevet szívedbe be,                       

És az Úr kegyelmébe,          

 Az oltalmába vesz.

 

Körül virágok, csupa kedv,                                                                           

 Áldott, súlyos gabonák,

Néked int szeretet,

 Ha mész az úton át.

 

Otthonosan szól minden,

 Mint szülői házban,

S fölé pacsirta viszi fel

 A lelked magával.

 

-------------------------------------------------

Június 12.

-------------------------------------------------

 

           Kérés

( Bitte – N. Lenau )

 

Nézz reám sötét szemeddel,

Bontsd ki teljes erejét,

Lágyan, simogatva hozz el

Szép, talányos, édes éjt!

 

Vidd el, óh!, varázserővel

Tőlem azt, mi rút világ,

S életem fölött lebegve

Add, mi örök boldogság.

 

 

-------------------------------------------------

Június 13.

-------------------------------------------------

 

 

          Két biztos kéz...

(Beiden – H. Hofmannsthal )

 

Pohárt ragadt a hölgy, s e kéz

Biztos volt, könnyed az emelés,

 - Ajk zárta pohár peremét –

Egy csepp bor se folyt földre szét.

 

Biztos s könnyed volt férfikéz:

Ő vad ménjét úgy lovagolta,

Hogyha finom kézmozdulattal

Jelt adott, a ló egyet se lép.

 

De mikor nyújt könnyű pohárt

Nő keze, s átvenni kellene,

Mindkettőnek túl nehéz volt,

Mert kezük remegve mozgott,

S hogy kéz kezet nem talált,

A sötét bor földre folyt le.

 

 

-------------------------------------------------

Június  14.

-------------------------------------------------

 

 

            Elveszett

( Verloren – T. Storm )

 

Lelkembe öröm költözött,

Mikor egyszer rég üldögéltem;

Nem tudom honnan, odajött,

S hogy oka mi volt, elfeledtem.

Talán – a távol erdőszélen,

Hol fényes június reggelen

- A gyerekek s a gond kicsik még –

Veled ültem kéz a kézben,

Forrás buz’g messzi szikla mélyen,

Rigó párt híva csattogott,

Azonosan, mint szívverésem,

A szád mosoly’gva hallgatott;

Zöld árnyban feküdt a vidék –

Ha tér el nem választana,

S valahogy eljuthatnék oda,

Tán örömöm még meglelném.

 

 

 

------------------------------------------------

Június 15.

------------------------------------------------

 

 

       Lágy ajkadba sebet haraptál

( Du bissest die zarten Lippen wund –

                     T. Storm )

 

Lágy ajkadba sebet haraptál,

Kicsordult így a véred:

Te akartad ezt, jól tudom ám,

Mert szám csókkal zárta régen.

 

Szőke hajad átfesttetted, és

Mosta eső, nap szítta,

Te akartad, mert kezemmel én

Becézve megsimogattam.

 

Lángban, füstben gyötrődsz tűzhelynél,

Hogy kezed kitöredezzen,

Te akartad ezt, jól tudom én,

Mert néztem őket szeretettel.

 

 

-------------------------------------------------

Június 16.

-------------------------------------------------

Vadrózsa

( Heidenröslein – J. W. Goethe )

Rózsát pillant meg fiú,

rózsa nyílt a réten:

Szépsége szívébe szúrt,

mégis hozzá odafut,

s nézi örömében.

Vérvörös vadrózsa állt,

rózsa nyílt a réten.

„ Én letéplek, vég elér!“

szólt fiú a réten.

Rózsa mondja: „ Tüske ér,

fáj sokáig, foly a vér,

s nem kíméllek én, nem!“

Vérvörös vadrózsa állt,

rózsa nyílt a réten.

Ám letépte vad legény

rózsát kint a réten –

Bár a rózsa volt kemény,

- s fájt nekik! – elszállt remény,

őt a vég elérte.

Vérvörös vadrózsa állt,

s már nem nyíl a réten. 168

 

-------------------------------------------------

Június 17.

-------------------------------------------------

Nem kész ajkad nyílni beszédre

( Du willst es nicht in Worten sagen –

T. Storm )

Nem kész ajkad nyílni beszédre,

De számon parázslik a szád,

A szívednek vad lüktetése

Feltárja édes, nagy titkát.

Elszállnál Úr szelíd galambja,

De szenvedély keblemre húz,

Mert már az vagy, szerelem rabja,

Csak csókol szád, szólni se tudsz.

Tőlem távol akarnál menni,

Közben engem csókol a szád,

Szeretnéd vágyad leteperni,

De teljesen elvesztél már.

Nem tudunk, lásd be már, lemond’ni,

Mért riadsz adni még mindég?

Le kell bűnödért adód róni,

Muszáj vezekelned ezért.

Mindegy: vágyod vagy akár féled,

A végén a tál tele lesz,

Szemérmed is belátja végre,

Szerelemben halnia kell. 169

 

-------------------------------------------------

Június 18.

--------------------------------------------------

Szerelmi vallomás

( Erklärung – H. Heine )

Az est észrevétlen zuhant rám,

Zúgva jött a dagály,

Ott álltam a víznél, s bámultam

A fodros hullámokat.

A keblem, mint az óceán, dagadt,

S vasmarkával erős vágyakozás elragadt

Utánad szép alak,

Ki körüllebegsz mindenhol,

Mindenütt nekem szólsz,

Mindenben, mindenhol:

Szélsusogásban, tenger mély morajában

S lelkem fájdalmas sóhajában.

Homokba karcoltam ő nevét:

„Ágnes, szeretlek én! ”

Haragos hullámok nyargaltak

Át szívem szép üzenetén,

S nyoma sem maradt. 170

 

Alaktalan homok, és gyenge nád,

Szétfolyó hullámok, nem hiszek nektek már!

Sötétebb az ég, szívem merésszé vált,

S erős kézzel a norvég erdőkből

Tépek egy nagy fenyőt,

Majd megforgatom

Etna tüzes aknájában őt, s e lángolóval,

E fénylő óriási tollal

Írom a szurok sötét égboltra:

„Ágnes, szeretlek én! ”

Éjszakánként ott fent lobog az

Áldott neve örökké, magasan,

És betűzheti lassan minden nemzedék

Az égről szívem szép üzenetét:

„Ágnes, szeretlek én! ” 171

 

-------------------------------------------------

Június 19.

-------------------------------------------------

Magasztaló ének

( Das Hohelied – H. Heine )

A női test az költemény,

S úgy írta be az Isten

Természet törzskönyvébe, hogy

Minden sorával rímel.

Idő kedvezett neki épp,

Tettét ihlet tetőzte,

S a durva, lázadozó anyagot

Művészete legyőzte.

A női test korábban is

Csúcsa volt a daloknak;

Csodás strófák zengték báját

Lábnak, fehér kacsónak.

S óh, milyen isteni eszme

Ül a nyak tartásában,

Melyen ring göndör fejecske,

Van ész s báj ragyogásban!

A mellecskék rózsaszirmai

Versbe illően csiszoltak;

S észbontó bűvös metszetük,

Mi szűk völgyét megosztja. 172

 

Isteni teremtő felfedte

A csípők párhuzamát,

S mit takar fügefalevéllel,

Rejti gyönyörök kapuját.

Nem elméleti költészet ez ám!

Hisz hús és borda e dal,

Csupa mozgás kéz meg a láb,

Nevet és csókol az ajk.

Igaz költészet lüktet itt!

Ritmusában báj van!

Test és dal ily egysége dísz

A természet homlokára.

Kijár Úrnak dicsőség,

Feléd porból imám szól,

S vagyunk mi lent csak költőcskék,

Hozzád képest kontárok.

Elmerülni vágyom Uram

Dalaid igézetében;

S gyarapítom tudásomat

Nappalt összk’kötve éjjel.

Tanulva azt nappal s éjjel,

Nem tékozolva időt;

Bár lábam pipaszár lesz -

S testem szinte összedől. 173

 

-------------------------------------------------

Június 20.

-------------------------------------------------

Virág belenéz, kacsint mind

( Es schauen die Blumen alle –

H. Heine )

Virág belenéz, kacsint mind

sugárzó napnak szemébe,

mozgás viszi folyókat mind

csillámló tenger ölébe.

Epedőn száll a dalom mind

a szép, ragyogó lánykámhoz,

vigyétek jajom, könnyeim,

borúm, fájdalmam, ti dalok!

Heine Geboren 1797

Gestorben 1856 174

 

-------------------------------------------------

Június 21.

-------------------------------------------------

A lecsillapodott

( Der Abgekühlte – H. Heine )

Ha ember meghal, hosszan kell

A sírban feküdnie lent,

Mert feltámadás - bár reméled,

Pajtás - egyhamar nem megy végbe.

De életemben egyszer még,

Mielőtt a szívem elég -

Szeretném a halálom előtt,

Rajongva megölelni a nőt.

Egy gyönyörűséges szőkét,

Szeme szelíd, mint a holdfény -

Nehogy egy naptüzes menyecske

Pecsenyére égesse testem!

Életerős az ifjú nép,

Mit akar: tömény szenvedély,

Vígság, esküvő meg nászi ágy,

Kölcsönös játékban kínzó vágy!

Kitől messze már egészség,

Nem ifjú, s elfáradt, mit kér?

Úgy vágyom még egyszer szeretni,

Idillben boldoggá születni. 175

 

-------------------------------------------------

Június 22.

-------------------------------------------------

Eltemetett boldogság

( Begrabenes Glück – T. Storm )

A lelkemben néha megszűn,

Mi kínoz a halálod óta,

S unszol, mint ifjan, mi letűnt,

Boldogságot elérni nógat.

De kérdem: mi a boldogság?

Nem tudok erre én felelni,

Az vón’, sírból jönnél hozzám,

S tudnál megint vélem lenni.

Akkor lesném a hajnalfényt,

Mi téged sírból visszahozna,

S a vágyam szótlan megnyugodna,

Nem űzne örömet többé. 176

 

------------------------------------------------

Június 23.

------------------------------------------------

Az asra

( Der Asra – H. Heine )

Minden nap járt csodaszépe

Szultánlányka alá és fel

Szökőkútnál estidőben,

Ott hol vizek csörgedeznek.

Minden nap állt egy rabszolga

Szökőkútnál estidőben,

Ott ahol vizek csobognak;

S vágytól sápadt lett eközben.

Ám egy este jött a herceg,

Dúrván, gyorsan hozzá így szólt:

Tudni akarom nevedet,

Szülőfölded, pereputtyod!

Én Mohamet vagyok: szolga,

Hazám Yemen, jöttöm kényszer,

Tudd: törzsbelim minden asra,

S szerelmükért halni készek. 177

 

-------------------------------------------------

Június 24.

-------------------------------------------------

Halálom közel’g

( Es kommt der Tod – H. Heine )

Halálom közel’g, hát elmondom,

Miről hallgattam örökké én,

Mit nem engedett a büszkeség:

Szívem mindig érted dobogott!

Koporsóm kész, leeresztenek

A sírba, hol örök az éj,

De Mária, de te, te még

Gyakran sírsz, ha rám emlékezel.

Ne tördeld kezed, arra kérlek -

Vigasztalódj - Ilyen a sors,

Az emberi sors: ami jó,

Nagy, szép, annak rossz lesz a vége. 178

 

------------------------------------------------

Június 25.

------------------------------------------------

Ima

( Gebet - E. Mörike )

Dönts, Uram! , bárhogyan,

Küldd, öröm vagy fájdalom

Légyen, én elfogadom;

Két kezed csak jót ad.

Kétes örömmel,

Kínnal, büntetéssel

Ne akard gyötrelmem!

Mert a szívedben

Él kegyes döntésed. 179

 

-------------------------------------------------

Június 26.

-------------------------------------------------

Két gránátos

( Die Grenadiere – H. Heine )

Frankhonba vonult két gránátos,

Orosz földről fogságból jöttek,

S mikor időztek német szálláson,

Bánatnak adták fejüket.

Itt hallották meg a hírt, szomorút,

Hogy Franciaország elveszett,

Legyőzetett, s a felséges nagyúr,

Császár maga fogságba vétetett.

Ott sírtak együtt a gránátosok

A hír miatt keservesen,

Egyikük szólt: Mily fájdalom,

Hogy ég ettől régi sebem.

Másik így: A dalnak vége,

Szeretnék véled halni,

De otthon gyerek s feleségem,

Ekkor mit fognak falni.

Mint gyötrődik nőm, gyerekem,

Legjobb, amit kaphatnak tőlem;

Menjenek koldulni, ha éhesek,

Császárom, császárom börtönben! 180

 

Testvérem most arra kérlek:

Halál ha metszi főmet,

Úgy vidd holttestem Frankhonba véled,

Temess el francia földbe.

Érmém a vörös szalaggal

Fektesd rá a szívemre;

A puskát a kezembe add,

Kardom kösd rám övemmel.

Így akarok feküdni csendben,

Mint egy őrszem lent a sírban,

Míg ágyudörgést hallok egyszer,

S nyihogó paripákat vágtában.

Mikor átléptet császár síromon,

Sok díszes vért csörren s fénylik;

Akkor felkelek fegyverrel a sírból –

A császárt, a császárt megvéd’ni.

-----------------------------------------------

Június 27.

-----------------------------------------------

Jázmin és orgona

( Jasmin und Flieder blühen –

T. Storm )

Nyílik orgona s jázmin,

Nincs ennél szebb idő,

Ám rosszabb kedélyem is,

És a magányom gyötrőbb. 181

 

-------------------------------------------------

Június 28.

-------------------------------------------------

Csak tudnám okát, mi végre ( Lorelei)

( Ich weiß nicht, was soll es bedeuten –

H. Heine )

Csak tudnám okát, mi végre

Lettem ily bánatos,

Hogy régi idők regéje

Fejemben itt zakatol.

Már szürkült, a hűvös légben

A Rajna halkan siklott,

Hegycsúcsok távoli kékje

Esti fényben izzott.

A legszebb szűzleány ült ott

Fenn, a lénye varázs,

Arany ékszere csillámlott,

Mint fésülte szőke haját.

Járt keze fésűjével, közben

Csodás dalt énekelt,

Mely bírt varázsos erővel,

És ettől minden szép lett.

Hajós kis csónakjában

Lányért vad vágyat érzett,

Nem figyelt már a sziklákra,

Csak fel hegyre, lányra nézett.

Hullám vízbe lehúzta mélyre

Csónakot és hajósát,

Ezt tette bűv’ énekével

Lorelei, szép szűzlány. 182

 

-------------------------------------------------

Június 29.

-------------------------------------------------

Ötven éven túl a férfi...

( Der Mann von fünfzig Jahren –

H. Hesse )

Bölcsődtől betegágyadig ötven év zajlik, s jő lassú halál. Ember butul, savanyodik, és leépül, csúffá válik, elhullatja a haját is. Mennek fogai is tönkre, s ahelyett, hogy szenvedéllyel szép lányokat ölelné meg, olvas Goethétől egy könyvet.

Ám mielőtt lenne végem, úgy tennék, mint fiúgyermek, - nyílt szemekkel, göndör fürttel – óvatosan venném kézbe arcát, csókolnám a keblet, szoknyát, nadrágot levetve. És ezután, Úr nevében, Óh, te halál, vígy el. Ámen. 183

 

-------------------------------------------------

Június 30.

-------------------------------------------------

Te hűtlen ifjúság...

( Jugendflucht – H. Hesse )

Elmúl a nyár, fáradt fejét,

Fakult képét ringatja tó.

Porban, nyűtten lépve lelém

Az árnyt adó fasort.

Jegenyéken szél alig leng,

Mögöttem ég, Nap pírban áll,

S agyamban félszen feldereng

Az alkonyat – s halál.

Fasorban nyűtten lépek én,

S mögöttem hűtlen lett, megállt

Az ifjúság, és nincs remény,

Nem akar vélem jönni már. 184

 

-----------------------------------------------

Július 1.

-----------------------------------------------

Július

( Juli – T. Storm )

Bölcsődalt ringat a szél.

Néz nap forrón lefelé,

Magtól konyul c

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 1
Tegnapi: 1
Heti: 5
Havi: 66
Össz.: 17 062

Látogatottság növelés
Oldal: Műfordítások
Szalki Bernáth Attila műfordításai - © 2008 - 2018 - szalkibernathattila.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »