Szalki Bernáth Attila műfordításai

Ez a honlap azoknak készül, akik igénylik, illetve szeretnék megismerni a német klasszikus költők verseit.

 

 

            Új fordítások

   

Daheim   

Wie oft ich mit dem Heimweh rang            
Und singend meinen Schmerz bezwang,    
Stets in mein Lied stahl sich der Reim       
Ich möchte heim!                                                        

Ich schritt durch goldne Weizenau'n
Auf Berge, die vom Weine tau'n
Und dachte dunkler Tannen nur
Der Heimatflur.                                

Durch fremdes Dorf und fremde Stadt,
Wenn ich mich spät gewandert matt,
Hielt mir ein altes Schindeldach               
Die Seele wach.                            

Und tief im Traum das Betgeläut',
Es rief so fern: Kehr heim noch heut;
Genesen wird dein Herz von Harm
Im Mutterarm!                                   

Nun trink' ich frei der Berge Luft;
Mein Ländchen schwimmt in Glanz und Duft,
Und hell erklingt's in Lied und Reim:
Daheim! Daheim!                                 

Fridolin Hofer

(1861-1940) 

 

 

Otthon

 

A honvágy oly gyakran gyötört,

De ének fájdalmat legyőz,

S ad dalnak ritmust, rímelést:

Haza mennék!

 

Hol lépek: ért búzatáblák,

Hegyen: borszőlős aromák,

És hív sötét fenyők alján

Otthoni táj.

 

Sok szép városon mentem át,

S ha nyújtottak is ők csodát,

Csak egy vonz: öreg házfedél,

Hol lelkem él.

 

Álmomban harangzúgás zeng,

Szólít: Hogy még ma hazamenj;

Szív bánatát törölni kész

Anyai kéz!

 

Ózondús lég, ragyog az ég,             

Hív hazám sok szép tája rég,                       

Dalomban lelkem odaszáll,

S otthont talál!

    

Am Teetisch  

Sie saßen und tranken am Teetisch,         
und sprachen von Liebe viel.                   
Die Herren, die waren ästhetisch,            
die Damen von zartem Gefühl.                

"Die Liebe muss sein platonisch",
der dürre Hofrat sprach.
Die Hofrätin lächelt ironisch,
und dennoch seufzet sie : "Ach!"

Der Domherr öffnet den Mund weit:
"Die Liebe sei nicht zu roh,
sie schadet sonst der Gesundheit."
Das Fräulein lispelt: "Wieso?"

Die Gräfin spricht wehmütig:
"Die Liebe ist eine Passion!"
Und präsentieret gütig
Die Tasse dem Herrn Baron.

Am Tische war noch ein Plätzchen;
Mein Liebchen, da hast Du gefehlt.
Du hättest so hübsch, mein Schätzchen,
von Deiner Liebe erzählt.

Heinrich Heine

 

Ovális asztalnál teáztak…

 

Ovális asztalnál teáztak,

s szerelemről csevegtek ők.
Az urak csak esztétizáltak, 
az érzést átélték a nők.

"A szerelem  plátói legyen!",
a sovány tanácsnok így szólt.
Kedves neje nem derült ezen,             
csak keserűn sóhajtozott.

Kanonok kinyilvánítja:

„Szerelem ne legyen nyers,

mert egészséget károsítja.”
„Hogyhogy?” Lány nem értiezt.


A grófnő szavai búgnak:
„A szerelem szenvedély!”
Egy csészét nyújt a bárónak,

s mozdulata csupa kéj.

De állt még egy szék üresen,
s te édesem  hiányoztál.
Mondhattad volna, szerelem 
oltárán hogy áldoztál.

        

50

Abschied 

 

Die Bäume hören auf zu blühn,                     
    Mein Schatz will in die Fremde ziehn;      
Mein Schatz, der sprach ein bittres Wort:     
    Du bleibst nun hier, aber ich muß fort.     

Leb wohl, mein Schatz, ich bleib dir treu,    
    Wo du auch bist, wo ich auch sei.             
Bei Regen und bei Sonnenschein,                
    Solang ich lebe, gedenk ich dein.             

Solang ich lebe, lieb ich dich,
    Und wenn ich sterbe, bet für mich,
Und wenn du kommst zu meinem Grab,
    So denk, daß ich dich geliebet hab.

  Wilhelm Busch

 

Búcsú

 

Nem virágoznak már a fák,

      A kincsem a távolba vágy;

S ő mondott egy keserű szót:

      Maradsz, nekem mennem kell most.

 

Ég veled, hozzám hű legyél,

   Én ott leszek, ahol te élsz.  

Legyen eső vagy napsütés,

    Míg élek, rád gondolok én.

 

A szívem, míg élek, imád,

    Ha haltam, mondj értem imát,

Ha látod - hol nyugszom - a sírt,

     Mondd: szeretett, ki nyugszik itt.

 

 

 

            Verses öröknaptár

 

 

 

---------------------------------------------------

Január 1.

---------------------------------------------------

 

            Újévi harangzúgás

          ( Neujahrsglocken –

                C. F. Meyer )

 

Friss levegőn dagadó dörgésben

Fűként hajlanak hangok a szélben:

 

Az első kiáltás halkan hangzik,

Majd mélyből új harangzúgás hallik.

 

S mind e hangok seregestül szállnak!

Parttalanul együtt muzsikálnak!

 

 


                

                   --------------------------------------------------

                   Január 2.

                   ---------------------------------------------------

 

 

 

Újévi jókívánság  ( Népköltés )

( Neujahrswunsch: Volksgut )

 

Áldott légyen

s boldog a lépted!

Házban béke

egész évben!

Öröm, egészség: hozza év, nap,

elég erőt, ha sújt baj néha.

Polcra adja kis kenyerünk

az Úr nekünk!

 

---------------------------------------------------

Január 3.

---------------------------------------------------

 

       Egy új könyv, egy új év

( Ein neues Buch, ein neues Jahr –

              T. Fontane )

 

Egy új év, akár egy új könyv,

de mit hoznak az új napok?

 

Az új, mint az ó esztendő,

hoz fél sikert, fél kudarcot?

 

Szeretnék lenni tűz parázsa,

hátra hagyni ragyogó szikrát.

 

S nem múlni el úgy, mint kályha lángja,

mely sötét hamuként száll alá.

 

 

---------------------------------------------------

Január 4.

---------------------------------------------------

 

  De mindennap kellene legalább

( Man sollte alle Tage wenigstens –

               J. W. Goethe )

 

De mindennap kellene legalább;

egy kis dalt hallgatni,

egy jó verset olvasni,

megnézni egy szép képet,

s ha lehetséges volna,

megtehetnétek,

egy értelmes szót mondani.

 

---------------------------------------------------

Január 5.

---------------------------------------------------

 

                   Január 1851

                 ( Januar 1851 –

                   T. Storm )

 

A győzők ünnepe a városon átvonult;

Azt hiszik, Schleswig-Holsteinnek már vége.

Ne törj meg szívem! Kell még öröm érjen;

Gyermekeinkből válnak hős legények,

S szabadon élünk, hála néked Úr!

 

---------------------------------------------------

Január 6.

---------------------------------------------------

 

       Téli kószálás

( Winterreise - L. Uhland )

 

A táj hóban áll, szeles,

Kihalt az utca mind,

A tó vize már jeges,

Csak én kószálok itt.

 

Halvány a Nap, fénytelen,

Búcsúzik délután,

Kihunyt a hű szerelem,

A kedv elszáll tétován.

 

Ez itt az erdő széle,

Sok ház, barát behív,

A tűz segít a kéznek,

De jég maradt a szív.

 

---------------------------------------------------

Január 7.

---------------------------------------------------

 

 

    Megdermedés

( Erstarrung – W. Müller )

                                                  

Keresnem kár a hóban      

Lépésének nyomát,              

Hol jártunk mi gyakorta    

A réten át, meg át.

               

Megcsókolnám a földet,

Olvasztva fel jegét,

Forrósítnám könnyemmel

Lássam lába helyét.

            

Virágot hol találok,

A fű hol zöldell még?

Elnyíltak a virágok,

S a gyep sápadt lett rég.

 

 

---------------------------------------------------

Január 8.

---------------------------------------------------

 

 

       A három veréb

     ( Die drei Spatzen –

     C. Morgenstern)

 

Tar már a mogyoróbokor,

ül három veréb rajt’, mint csokor.

Jobbról Erik s balról Feró,

középen ám csibész Janó.

Szemüket becsukják, de nagyon,

oda föntről, juj, hogy hull a hó!

Összebújnak a kis verebek,

Janó jussa dupla meleg.

Együtt lüktet így a madár szívverés.

S ha nem szállt el, ott ül még három veréb.

 


 

---------------------------------------------------

Január 9.

---------------------------------------------------

 

         Vágyakozás

( Sehnsucht – E. Mörike )

 

Egy zord reggel a télben,

A kedvem mégse rossz!

Hisz hajnalpírban égek,

S vérem lázba hozott.

 

Ragyog a régi szikla,

Az erdő és a vár,

Részeg ködök ingnak

A völgyben fel s alá.

 

Tettre kész sietséggel

Ébreszt szellemet, észt,

S arany nyílvesszejével

Minden messzit elér.

 

A csúcsra vágyok menni,

Hercegi kastély vár,

Szeretnék dalt zengni,

Száguld’ni paripán!

 

Kocsiján győzelemnek

Rohanva viharzón,

A hárfák összetörnek,

Mind szerelemről szól.

 

Hogyan?! rajongsz s felmérni

Nem tudod, ez mit rejt,

Szív kész felejteni,

Mi úgy lerészegített?

 

Igen! nem zengnék mást, csak

Szerelem örömét!

Zilált hangokból fonva

Gyengéd, szép díszt fölé.

 

Mi  segít’ne e vágyban?

Kedves, ha itt lennél!

Örömkönnyeim árja

Hullna lábad elé.

 


 

 

---------------------------------------------------

Január 10.

---------------------------------------------------

 

Ki akarok menni ebből a városból

( Ich will heraus aus dieser Stadt – G. Engelke )

 

Tudom, hogy várnak engem a hegyek

Távol – ott kint –

Az erdő, a téli földek, rétek,

Hol magány felüdít -

 

Tudom, engem szél ringat erdőkön át

Régóta már –

Ha hó hull, hallom Hold éjhangját,

Örök dalát –

 

Érzem, éjfelleg siklik

Lombban,

Hogy hegy, síkság mint hullámzik

Álmomban –

 

Téli hegyek, én erdőim, ti zengők –

Mély hóban álltok –

Menekülni akarok én ez időből,

Békülni jövök hozzátok,

 

El hát piactól, a szobáktól, intek

A zsivajnak –

Mert engemet már most erdős hegyek

Úgy csalogatnak!

 

Így hát búcsúzom utcák, hetek,

A városi vasúttal útra kelek,

S kivonulok, hol viharok örök térben süvöltenek,

Húzza lelkem e világ!

 

---------------------------------------------------

Január 11.

---------------------------------------------------

 

 

                           A szájra

( Auf den Mund- C. H. Hofmannswaldau )

 

Száj! mi lelkünket vágyban össze tudod hangolni,

Száj! te édesebb vagy, mint istenek itala, nektár,

Száj! az élet nedveként töltöd ezt, mint jó Alikánt,

Száj! mit India kincsénél többre tudok tartani,

Száj! mint balzsam minket erősítesz nem megsebzel,

Száj! mi gyönyörűbb, mint az összes nyíló rózsavirág,

Száj! mivel rubin hasonló, s nem azonos, bíz’ ám,

Száj! te bájforrásoddal behálózol, rabul ejtesz,

Száj! óh, te korallszáj, egyetlenegy gyönyörűségem,

Száj! engedj egy csókot szép bíborszirmodra leheln

---------------------------------------------------

Január 12.

--------------------------------------------------

 

 

            Frici Ferenchez

( Fritze an Franz – M. Claudius )

 

Ma megcsókoltam a Lenkét,

   Mam’ semmit se látott,

Mert ha itt van kedves testvér,

   Ki volna ily bátor.

Mondja, halott leszek csóktól,

  De ezt nem hiszem én;

Hogy lenne ajka pirosló,

  Arca szép, mi igéz?

Gyorsan kihívtam hát Lenkém,

  S megcsókoltam száját,

De édes is volt, Fricikém,

   Semmi bajom sincs, lásd!

S megteszem újra én bízvást,

  Ha lesz lehetőség.

S ha meghalok ettől akár,

  Na és! Csókoltam én.

 

---------------------------------------------------

Január 13.

---------------------------------------------------

 

               Az anya a bölcsőnél

Die Mutter bei der Wiege – M. Claudius )

 

Aludjál édes fiacskám,

   Te úgy nézel ki, mint apád!

Az vagy te: apa hasonmás,

   Véli bár; nem bírod orrát.

 

Itt volt ő éppen az előbb,

  S látta az arcocskád,

Mondta: sokat bír tőlem ő,

   De kitől az orrát.

 

S ha tán mostan túl kicsi még,

   De jól formázod az orrát,

Mert ha nem az övé, hát kié,

    Kitől kaptad azt, mondd hát?

 

Aludj fiam, amit apád mond,

  Az csak tréfabeszéd,

Az orrát te soha ne hordd,

   Csak bírd az ő szívét!

 

-------------------------------------------------

Január 14.

-------------------------------------------------

 

    Szeretnék egy nőt…

( Ich wünsche mir – J. W. Goethe )

 

Szeretnék egy nőt, ámde oly kezest,

Aki nem venne szó szerint mindent,

értene vélem egyet szorgosan,

s ítélne mindent úgy, mint önmagam.

 

 

-------------------------------------------------

Január 15.

-------------------------------------------------

 

                               Mentem én

( Einst ging ich – J. W. Goethe )

 

Mentem én

a lánykám után

egyszer erdőbe be,

ölelém

nyakát, de mily kár!

sikoltok, fenyeget.

Én így kiáltok dacosan:

Megölöm, ki zavar!

Kedvesem, légy halk, suttogta!

És úgy senki se hall!

 

 

 

 

                    -------------------------------------------------        

Január 16.

------------------------------------------------

 

 

 

             A szerelem

(Die Liebe – M. Claudius )

 

Ajtó vagy retesz? Szerelemnek akadálya?

Megy minden résen át;

Csapdos a szárnya, nincsen kezdete se gátja,

Örök ámokfutás.

 

            

-------------------------------------------------

Január 17.

-------------------------------------------------

 

               A csokor

( Der Strauß – J. W. Gothe )

 

Szép, szakított csokrommal

Köszöntlek sok ezerszer!

Én gyakran meghajoltam,

Óh, nem is ezerszer,

És őt a szívemhez húztam,

Több mint százezerszer.

 

-------------------------------------------------

Január 18.

-------------------------------------------------

 

  

 

   Két kis zenész húzza amott

( Zwei Musikanten ziehen daher –

        J. Eichendorff )

 

Két kis zenész húzza amott,
a messzi, zord erdőben;
egyik szerelmes, csalódott,
másik  párjának jönne.

 

Reszketnek, fúj a hideg szél,
s trilláznak csodaszépen:
Úgy álmod’ e két kis zenész,
mint gyermek kintre nézve?

 

 

-------------------------------------------------

Január 19.

                    -------------------------------------------------

          

           A halász

( Fischer – J. W. Goethe )

 

A víz dagadt és suhogott,

horgászott rajt’ halász,

nézte csendben horgászbotot,

szívében űrt találsz.

És ahogy ül ott, s fülel ő,

víz szét vált fölfelé,

s hulló habokból jő elő

csupa víz lány elé.

 

Beszélt s dalolt neki a lány:

Téged tán tréfás nagy szeszély

vonz emberekhez vagy talán

halálos szenvedély?

Bár tudnád, sok kis hal hogy él,

mily jóleső a mély,

te akkor oda lemennél,

s mindig boldog lennél.

 

Nem gyönyörködtet a napfény,

hold tenger vizén?

Ahogy a hullám visszatér,

s lesz kétszeresen szép?

Nem vonz a távol magas ég,

a víztükrözte kék?

Téged nem hív oda a vágy,

hol örök boldogság?

 

A víz dagadt és suhogott,

lábához ért fel  ott:

Fiú szív vált vágy telivé,

mert lány így köszönté.

S halásznak lány úgy mesélt,

hogy közös vággyal tevék:

Lehúz a lány, süllyedt halász,

s nem látták többé már.

 

 

 

                          -------------------------------------------------

Január 20.

-------------------------------------------------

 

 

          Hazatérés

( Heimkehr – L. Uhland )

 

Remegő palló le ne rogyj!

Te súlyos szikla ne omolj!

Világ ne múlj el, ne szakadj le ég,

Míg elérek mátkámhoz én!

 

                     -------------------------------------------------

Január 21.

-------------------------------------------------

 

  Reménytelen szerelem

( Liebe ohne Hoffnung –

      F. L. Bouterweck )

 

Képtelen szeretni már,

Kinek elszállt a reménye,

Szálljon akár fel az égbe,

Hű szerelme(s)t nem talál.

 

Szív, ha becsapta boldogság,

Már csak az ösztönt követi,

És csak önmagát szereti,

Kedvesre már nem is vágy.

 

Óvja szerelem magát,

Tart villám elé szárnyakat,

Áll támasz nélkül szilárdan,

Mint égi csillagvilág.

 

 

                  

-------------------------------------------------

Január 22.

-------------------------------------------------

         Az utolsó üdvözlet

( Der letzte Gruss – J. Eichendorff )

Amint erdőből kiléptem,

Ott álltam a régi háznál,

Véltem, kedvesem tekinte

Rám – mint régen – ablakán át.

 

Ő egy más szívét elfogadta,

Én ott jártam, hol csata dúlt,

Győztesen, távol, - s most elhagyva

Vágyom az új háborút.

 

Út mentén játszott kicsi lánya,

Másolva anyja haját,

Csókot dobtam pici szájra:

„Úr áldjon, téged leány!”

 

Nézett tündérkém hökkenve,

Hosszasan utánam még,

Ingatva kis fejét töprengve,

Nem tudta, ki vagyok én.

 

Majd ott fenn a fáknál megálltam,

Susog a levél mesésen,

Vadászkürtszóm repíti vágyam,

S száll szerteszét az éjben.

 

Mikor szólt rigó reggel,

Még értem hullatta könnyét,

Én búsan már messze mentem,

S nem látott soha többé.

-------------------------------------------------

Január 23.

-------------------------------------------------

 

A gyerekek ( Die Kinder –

           T. Storm )

1. Este

Ölemben ülve pihen most                                           A kis emberi lény;                                                   Rám emeli félálmából                                                        A két szelíd szemét.

Ül nálam, nem kell több játék,                               Nem akar semmi mást;                                                A kis lelke kilép,                                                           S oda simul hozzám.

2. Reggel

Häwelmannom, te kis legény,

Te vagy házunkban a napfény,

Madár dalol, gyermekek kacagnak,

Ragyogó szemeid ha kinyílnak.   

 

-------------------------------------------------

Január 24.

                     -------------------------------------------------

  

   Vágyod a szépet

( Liebst du um Schönheit –

       F. Rückert )

 

Vágyod a szépet,

Ne szeress engem!

Tűz a Nap, szeresd,

Hajában arany fény!

 

Ifjúkort vágyod,

Ne szeress engem!

Szép tavaszt szeresd,

Újul ekkor az év!

 

Kincsekre vágyol,

Ne szeress engem!

Tán sellőt szeress,

Nézd sok fényes gyöngyét!

 

Vágyol szeretni:

Engem szeretsz így!

Hát, szeress mindig,

S szeretlek örökké!



------------------------------------------------

Január 25.

------------------------------------------------

 

 

               Csók

( Kuss – F. Grillparzer )

 

Kézre ad tisztelet csókot,

Hű barátság nyílt homlokra,

Arcra élvezve, örömmel,

Szájra parázs szerelemmel;

Vágyakozva csukott szemre,

Nyílt tenyérre követelve,

Sóvárgással karra, nyakra,

Ámde mindre szenvedéllyel.

 

-------------------------------------------------

Január 26.

-------------------------------------------------

 

Lányka! Járd az őrült táncot

  ( Mädchen! – E. Mörike )

 

Lányka! járd az őrült táncot,

tépd csak koszorúdat szét!

És ne félj, mert e fonatot

megköti ember ismét;

ám azt, mire én most célzok,

óvd szépségem, őt vigyázd!

Kiváltképp, ha fényes a hold,

főleg ily vad éjszakán.

 

-------------------------------------------------

Január 27.

-------------------------------------------------

 

            Vadászdal

( Jägerlied – E. Mörike )

 

Hóban a madár kecsesen lép,

Ha hegyek magasán mendegél:                        

Kedvesem kecsesebben ír ám

Távol tájra levelet hozzám.

                                                                              

Kócsag hová repül; magas ég,

Nyíl meg golyó oda fel nem ér:

Még gyorsabb s feljebb száll, mint felhő

Gondolatban a hű szerető.

 

 

-------------------------------------------------

Január 28.

------------------------------------------------

 

 

     Az elhagyott lányka

( Das verlassene Mägdlein –

          E. Mörike )

 

Korán, kakas már szól,

Mielőtt a csillagok tűnnek,

Kell tűzhelynél állnom,

Kell gyúlni tűznek.

 

Aprófa fénnyel ég,

A szikra pattog;

S ahogy nézek belé,

Csak nő bánatom.

 

Eszembe jutottál

Hűtlen legény, te,

Az elmúlt éjszakán

Álmodtam véled.

 

Hull a könny szememből

Rá az arcomra;

Napom így kezdődött –

Bár múlna gyorsan!

 

 

-------------------------------------------------

Január 29.

-------------------------------------------------

 

 

      Váratlan találkozás

( Begegnung – E. Mörike )

 

Viharos szél tombolt ma éjjel,

Csak reggelre ült el, csitult!

S hívatlan légi seprűjével

Kéményt, utcát tisztára fújt!

 

De ott jön egy lány már az úton,

Szégyenlősen néz körül ő;

Mint rózsaszirom, mit szél borzol,

Talányos arca oly hevülő.

 

Egy szép ifjú lép most elébe,

Arcán ül elragadtatás;

S a lányt zavarában, hogy rá néze,

Is vidítja e kópéság!

 

Úgy látszik, kérd’né, vaj’n a lányka

Copfját helyrehozta-e már,

Mit ma éjjel nyitott szobában

Egy szélvihar tán összecibált.

 

Ifjú még csókokról álmodik,

Miket majd az édessel vált,

Csak áll, szinte elbájolódik,

S közben sarkon elfut a lány.

 

 

 

------------------------------------------------

Január 30.

------------------------------------------------

 

 

     Egy öregasszony tanácsa

( Rat einer Alten – E. Mörike )

 

Fiatal voltam,

Szólok is róla,

Léptem aggkorba,

Hidd el a szóm.

 

Szép bogyók, érettek

Bokrokon csüngtek,

Szomszéd legényke,

Kerítést nem ismer;

Vágy teli gerle

Rést megtalál.

 

Ám lánykám téged

Én arra kérlek:

Tartsd meg a kincsed

Jól – szerelemnek - ,

Nyersz becsülést!

 

Ahogy két szálat

Egybe csavartak,

Legényt ujjadra

Úgy tekerintsd.

 

Őszinte szívvel,

Mégse fecsegve,

Jó korán kelve,

Munkára készen

Légyen a kéz.

 

Tiszta ruházat

Széppé formálja

Lányt meg a nőt.

 

Fiatal voltam,

Szólok is róla,

Léptem aggkorba,

Hidd el a szóm.

 

-------------------------------------------------

Január 31.

-------------------------------------------------

 

 

 Édes  torkoskodás

( Die süße Näscherei –

    F. Logau )

 

Édes torkoskodás,

kedves kis szájra csók,

bár nem tesz’ vonzóbbá,

rosszkedv’ enyhítni jók.

 

 

 

-------------------------------------------------

Február 1.

-------------------------------------------------           

 

 

 

            Február

( Februar - T. Storm )

 

Csak februárban sem látnánk mást,

Mint a többi helyen szokás,

De ész itt vaskalapos!

Ki évet, hót egyformán mér,

Bizony nem egyszer nincs észnél,

Mert tudd: határidőnél

Is rugalmas az okos.

 

 

 

-------------------------------------------------

Február 2.

-------------------------------------------------

 

    Kérdés és válasz

( Frage und Antwort –

          E. Mörike )

 

Bánatos szerelem honnan

Jött, kérded, s szúr szívbe kést,

És mért tűröm el ily hosszan

Kínok gyötrő tövisét?

 

Mondd, mért támad fel oly gyorsan

Szél, mi vitorlákat tép,

Rejtett forrás vize honnan

Tör fel, felszínre hogy ér?

 

Tedd meg, szelek üljenek el,

És ne fújjanak folyvást!

Érd el varázsvessződdel, ne

Fakadjon fel a forrás!

 

-------------------------------------------------

Február 3.

-------------------------------------------------

        A csomaghordó mondja

( Der Lastträger sagt – Lénárd Sándor )

 

Egy pakk sem enyém,
Mit kezem megfog -
Ám minden csomag terhét
Én hordozom.

Olyan hajó nincs,
Mely horgonyt nálam vet -
Mégis terhével mind
Hozzám siet.

Élvnek alig hagy napom
Néhány órát -
Ám az időm jó vagy rossz,
Távlatot ád.

 

                -----------------------------------------------------

                Február  4.

                ----------------------------------------------------

 

         Szeretem a szamarat

         ( Ich liebe den Esel )

 

 ( Francis Jammes versét franciából

 németre  fordította Hans Baumann )

 

Ha lágyan lépve gyér

bogáncsmezőhöz ér,

méheken a pillantása,

halkan a fülét megrázza,

bár csak apró a lépése,

eljut a sírja szélére,

kérdi, e rend honnan ered,

bársonyos a könnyes szeme,

minden nap cipelte terhét,

elönt érte a mély részvét,

ha lágyan lépve gyér

bogáncsmezőhöz ér.

 

 

 

                                           

 

-------------------------------------------------

Február 5.

-------------------------------------------------

Gondolatok egy szamárcsikó születésekor           Gedanken zur Geburt eines Eselfohlens

( Autorin: unbekannt  Szerző: ismeretlen )

 

A szamárcsikó éppen megszületett,                                     

Reszketve fekszik lent, s valahogy oly elveszett.                

Látom, kicsi és védtelen,                                                        

Karjaimba felveszem, az anyja rászuszog nedves fülére.   

Mindig, ha keletkezik egy új élet,                                        

Meghat, megmozdul bennünk a lélek.                                    

S akkor némely csendes órán az jut az eszünkbe,                 

Milyen lesz az élete?                                                              

Járkálhatsz körbe boldogan ott kinn fényben, a réten,            

Vagy megkötve leszel majd istállóban a sötétben?                      

Lesz ember, ki téged szeretve hozzád tud kedves szóval fordulni,             

Vagy fog téged az éhség gyakran kínozni?                            

Fognak néked vizet adni,                                                          

Vagy elfelejtenek majd megitatni?                                           

Fogsz te puha, tiszta saját ágyban feküdni, aludni,                

Vagy kell trágyában s levében gubbadni?                          

Te még kicsi vagy, bizalommal teli,                                   

Megígérem, hogy rám tudsz építeni.                                  

Mindent, mi rajtam áll, meg fogok érted tenni.                

Hogy úgy, mint ma, holnap is tudj karjaimban pihenni.    

Kívánok békés és igazságos szamáréletet.                        

Kell, hogy jó emberek mindig megóvjanak,                     

S védeni fognak téged ma úgy, mint holnap.                    

Ne aggódj kicsim, én megvédelek.     

 

-------------------------------------------------

Február 6.

------------------------------------------

 

     A ( szomorú ) szamár

 ( Matthias Claudius: Der Esel )

 

Miért lennék vidám,

Buta s csúf vagyok én;

Merszem s erőm sincs ám;

Gúnyol, s utálva néz

Az agg meg az ifjú;

Nem jó se így, se úgy;

Miért lennék vidám,

Buta s csúf vagyok én;

Étkem szalma, bogáncs;

S vénné húz le a zsák –

Kit természet dühében formált!

Nem adván neki mást, csak a szép hangját.

 

 

-------------------------------------------------

Február 7.

-------------------------------------------------

 

A  ( szerencsétlen ) SZAMÁR

( Eugen Roth: Der Esel )

 

Szerintem – hidd el – a szamár

bölcs s ravasz, ti vagytok buták,

ha ez állatot, mely kecses,

persze úgy, mint egy szamár lehet,

gyalázzátok, majd ütleg vár –

nagy becs aggnak, szamárnak  kijár!

Csak nálunk becsülik így alá!

Viszont ő még ma is vidám,

igen megbecsült háziállat,

perzsák s arabok országában,

s olykor többet ér, mint egy ló,

egy derék, jó szamár biz’ ott.

Erős kötelességtudattal

szolgálja hűen molnárunkat,

s a gazdát, adva erejét.

De itt sajnos kiveszik, és

a benzin mindent lecserél -,

s utolsó szamár is lelép.

De találod mindenütt délen,

mint hű béresét sok szegénynek.

Kiáll sokféle gonoszságot,

szúnyogcsípést, nagy forróságot,

miközben megy engedelmesen,

elképzelhetetlen szerényen!

 

A legnagyobb kölykök ráülnek,

hord ő fát meg súlyos köveket,

viszi nádkötegek terhét,

alatta nem látszik szegény,

húz hegyre nehéz taligákat,

gyerekek csúfolják balgának.

Csak gürcöl estig, s kel korán,

sorsa örök fáradozás…

 

-------------------------------------------------

Február 8.

-------------------------------------------------

 

 A ( bosszantott ) szamár

 

 ( Wilhelm Busch: Der Esel )

 

Szamár állt egy kapu előtt,

Hegyes füle bizony megnőtt,

Falja a nyaláb szénáját,

De nyugalmát megzavarják.

 

Nos, jő hozzá, és ott megáll,

A két fiú, a nagy zsivány,

Pontosan azon nevetnek,

Csúfolódva mit tehetnek,

Megcélozva, „jót” akarva,

Bosszantanák a szamarat.

 

De a sokat tapasztalt ősz

Megmozdult, és tett egy félkört,

S csendben nekik megmutatá

A fenekét meg a farkát.

 

-------------------------------------------------

Február 9.

-------------------------------------------------

 

     Mindkettő szamár

 (  Christian Morgenstern:

     Die beiden Esel )

 

Egyszer így szólt egy hölgy szamár

férjéhez, ki rég társa már:

 

„ Vagyunk mi, óh! annyira blőd,

 menve akarunk halni, jöjj! “

 

De mint ez gyakran megtörténik:

Megálltak!!!  Vágytak vígan élni...

 

 

-------------------------------------------------

Február 10.

-------------------------------------------------

 

   Az álmodozó szamár

 

 ( Der träumende Esel

  von Madame Mystik )

 

Felnéz a lágy bundás szamár,

a Hold fényesen süt reá.

 

A szűk istállóból elvágy,

az álma széles nagyvilág.

 

Szamársors: igaztalanság,

nehéz terhet rápakolják.

 

Elviseli kínját némán,

hogy ő buta, azt gondolják.

 

Vonakodik menni, megáll,

makacsságért sok ütés jár.

 

A gazdája nagyon mérges,

ha a szamár iázni kezd.

 

Sötét istállóba zárják,

s álmodozhat szegény szamár,

             milyen lehet a nagyvilág.

 

 

 

-------------------------------------------------

Február 11.

-------------------------------------------------

 

                Egy elbűvölő teremtmény

 

( Ein faszinierende Geschöpf von Jörg Hess )

 

 

A szamarak elbűvölő s intelligens teremtmények.

Sok embernek egész más a véleménye,

mert nem látják ők igazán,

hogy nagy jellem, s bölcs a szamár.

 

 

-------------------------------------------------

Február 12.

-------------------------------------------------

 

     A ( szeretett ) szamár

( Der  Esel von Christina Telker )

 

Derék egy állat a szamár,

s biz’ nékem nagyon tetszik,

a lénye csupa jámborság,

üdvözletem száll neki.

 

Nagyon régóta ismerős

csodaszép Grimm-mesékből.

Csapott ő akkor nagy lármát,

hogy rablók házból kihúzták.

S olvastuk, molnár mint rak rá

nehéz zsákot, hogy hordja.

Kevés neki a takarmány,

éhségét alig oltja.

 

Szamarat bizony manapság

csak igen ritkán látok.

Ha elönt utána a vágy

az állatkertbe járok.

 

-------------------------------------------------          

Február 13.

-------------------------------------------------

             

              Szamár

 

    ( Wilhelm Hey: Esel )

 

Te lusta szamár, ezt fogják rád,

Csigaként vánszorogsz tovább.

 

Ne halld! Biz’ én nem sieték,

De hűn hordom magam terhét.

Mindenki másképpen szolgál,

Enyém a zsák, lóé a futás.

 

S ahogy a robot véget ér,

Szamár is békén hazatér.

Istállóban helye ló mellett,

Találja kívánt eledelt,

Magát alomra fekteté,

S alussza nyugton át az éjt.

 

-------------------------------------------------

 Február 14.

-------------------------------------------------

 

 

 

           Valamit a szamárról

  ( Georg Bötticher: Etwas vom Esel. )

 

1.

 

Ha városban szamarat lelsz,

Abban mindig biztos lehetsz,
Okos ember rá úgy tekint,

Szamár humorral felvidít.

Szamárral szívesen ugratnak

Gyereket s kolléga urakat.

 

2.

 

Szamár szolidan viselkedik,

De akad, mi e bölcsnek nem tetszik.

Iszonyú nehezen tud tréfát tűrni,

Fontosnak, ünnepeltnek akar tűnni.

És sajnos minden helyen található

Sok szamár éppen ebből a fajtából.

 

                     

                     -------------------------------------------------

Február 15.

-------------------------------------------------

 

 

      Szamár és fülemüle

 

(  Esel und Nachtigal von

  Gottfried August Bürger )

 

Egy szamár, még mire nem vágy,

hogy a fülemülék vigyék

ide s oda a molnár zsákját.

Jó lenne? Így nem döntenék.

Tudom, nem akarják fülemülék,

Hogy énekeljen egy szamár.

 

 

-------------------------------------------------

Február 16.

-------------------------------------------------

 

            A kakukk és a szamár

 

( Heinrich Hoffmann von Fallersleben:

        Der Kuckuck und der Esel )

 

1) A kakukk a szamárral

azon veszekedett:

dalával májust áldva

kinek éneke szebb.

 

2) Kakukk: én tudom szebben,

és azonnal kiált,

de ezt én tudom szebben,

kontrázott a szamár.

 

3) S daluk szólt szép kedvesen,

közel s távolra szállt,

mondták magukét zengve:

kakukk, iá, kakukk, iá…


-------------------------------------------------

Február 17.

-------------------------------------------------

                   A bagoly és a szamár

              ( Joachim Heinrich Campe: Die Eule und der Esel )

 

Pfuj!Nézd e ronda füles lényt!

Csak húz s vonszol! hála azért,

élni tudok nála bölcsebben!

 

Szamár

Ezért nem adnál egy garast sem!

 

Bagoly

Buta állat, nem szeretnéd?

Agyadig nem ért soha még,

nemes semmittevés öröme,

egyet tudsz, milyen zsáknak terhe,

s nem sejted, mily édes kéj

inni kis madárkák vérét,

s hozzá a húsukat élvezem;

buta szamár, ehhez nincs eszed!

 

Szamár

Tudom jól, mihez lenne kedved,

hogy ne riasszon a napfény,

ehhez nincs bagoly tehetség,

bárki szemébe nézek én,

rajtam csak bolond s a kisfiú nevet.

Vidám vagyok hát! S adottságtokért nem

                                                  esedezem!

 




-------------------------------------------------

Február 18.

-------------------------------------------------

 

 

     Az oroszlán és a szamár

 

   ( Friedrich von Hagedorn:

     Der Löwe und der Esel )

 

Rabló megrakta szamár lépked,

S oroszlánnal találkozott,

Közelébe érve így szólt;

Kedves testvérem, üdv néked!

Oroszlán mérges, meghökkent,

Hogy ily füles testvére lett?!

De jött hamar más gondolata,

Ez, vélte: nemes merészség,

Megbékült, hisz ő bátor lény;

De elmenni csak fülest hagyta!

 

-------------------------------------------------

Február 19.

-------------------------------------------------

 

 

                  A kutya és a szamár

 

              ( Gottlieb Konrad Pfeffel:

                 Der Hund und der Esel )

 

A bősz oroszlán várát egy naiv eb elhagyta.

S a zöld mezőben lépdel, s ott                                 Egy szamárral találkozott.

Hová? >>Szöktem udvarból.<<Miért? >>Terrorja

Várúrnak megbetegített.<< Te füles lény!

Csak jöjj, megteszlek én testörömmé.

Maradj, s mint ő, nem leszek kegyetlen én.

>> Nem<<, szólt kutya, s vág komoly arcot,

>> Nagy bűntett szolgálni zsarnokot,

      De szégyen lenne egy hülyét. <<

 

 

-------------------------------------------------

Február 20.

-------------------------------------------------

 

     A róka és a szamár

( Gottlieb Konrad Pfeffel:

 Der Fuchs und der Esel )

 

Egy róka -  egy kakast széttépve,

Holttestét nézve -  szomorún megállt,

Szamár ezt elhiszi: Mit tettél, téged bánt,

S utalt lelkiismeretére,

Az késve ébredt, de jobb későn , mint soha.

Barátom, így a róka; szád igazat monda.

A tettem engem bánt, de tudd, mi az oka:

Varjúnak csak bőre van s csontja.

 

 

                     -------------------------------------------------

Február 21.

-------------------------------------------------

 

  Az ökör és a szamár

( Gottlieb Konrad Pfeffel:

Der Ochs und der Esel )

 

Ökör s szamár civódott,

Menve fogadást kötöttek,

A legbölcsebb va’n ki lenne:

Győztest vita nem hozott.

 

Végül megegyeztek ők,

Hogy oroszlánnak kellene

Választva, eldöntenie,

Melyikük igazán bölcs.

 

Mindkettő mélyen hajolt

Állatkirály trón s előtte,

Ő meg onnan nagy kegyesen

Bölcs párra lepillantott.

 

S szólott végre a király

Két ökörhöz, két szamárhoz:

Mindketten bolondok vagytok!

Mind bámult rá, s odébb állt.

 

                      ------------------------------------------------

Február 22.

------------------------------------------------

 

 

   A szamár, a majom és a vakond

      ( Friedrich von Hagedorn:

Der Esel, der Affe und der Maulwurf )

 

Bömböl a szamár, bánatos,

Mert fukar kezű a sors,

Néki szarvat nem adott,

Bár bikán ez pompázatos;

 

S majom eszébe jutott,

Sors vele kegyetlen volt,

Néki mért adott oly farkat,

Más azt mindig kikacagja.

 

Világtalan vakond szól:

Lám, ha összevetem magam,

Másokra a sors csapása

Tűrhetetlen, borzasztó!

 

 

-------------------------------------------------

Február 23.

-------------------------------------------------

 

 

 

            A dicsőség

( Der Ruhm – O. J. Bierbaum )

 

Babér jó fűszernövény

savanyú ételhez;

ki óhajtja fejékként,

tudnia kell, szúr ez.

 

 

-------------------------------------------------

Február 24.

-------------------------------------------------

 

 

 

         A fél világot már bejártam…

( Ich bin die halbe Welt durchgezogen –

                  T. Fontane )

 

A fél világot már bejártam,

Kerestem, hol s mi boldogság,

Csalódtam én e kutatásban,

Mit találtam, az a magány.

 

Hallám, az élet mint lármázik,

Láttam fényt, ezer színt, mit ont,

Hiába, engem nem melegít,

Igazi lét egyik se volt.

 

De végre már hazataláltam,

Régi hely, érzés idefűz,

Itt lecsillapult szilaj vágyam,

Mi egykor idegenbe űz.

 

Világ rideg, fizet sértéssel,

Szeretet az adja magát,

Szülőföld, - ház jó kötelékek:

A boldogság, ők a világ.

 

 

 

 

 

-------------------------------------------------

Február 25.

-------------------------------------------------

 

 

 

                 A gyermek,

amikor a gólya egy újszülöttet  hozott;

ezt mondja magában

 

                 ( Das Kind

als der Storch ein neues bringen sollte;

     für sich allein - M . Claudius )

 

 

A gólya hoz egy kis testvért -

   Az ablakon átjön ide bé,

    S egy lyukat csíp mama lábán,

        Így végzi a dolgát. - - -

 

Mama fekszik, és nagyon fél…

     Kedves gólya, egy gyermek kér,

      Ne csípd őt mélyen.-

       -     -    -

Hej, papa jön, s lép befelé,

   No, lesz neki meglepetés!

    De csak nem sírsz te!

Papa, te vagy kit megcsípett?

    

 

 

 

 

 

-------------------------------------------------

Február 26.

-------------------------------------------------A háború dala   ( Kriegslied – M. Claudius )

 

Háború! Óh, Isten angyala, tiltsd meg!

S szólj te ellene hát!

Háború van, sajnos, - ellenzem,

S nem leszek cinkostárs!

 

Mit tehetnék, ha álmomban búbánat

Arcokról vérzőn néz?

Csapást elszenvedettek hozzám futnának

Sírva, mit tehetnék?

 

Ha bátor férfiak, kik jóért küzdtek,

Félholtan és csonkán

Előttem porban sírva fetrengnének,

Nézzek haláltusát?

 

Ha ezernyi anya, menyasszony s apa

Szenved háborútól,

És az egész nyomorult emberi faj

Mind nekem siránkoz?

 

Ha éhség meg járvány törnek rájuk,

Az ellenség, barát

A sírba gyűl, s látom hörgő haláluk,

Testüknek elmúltát?

 

Segít’ne ország dicsősége nékem?

Nem tenne boldoggá!

Háború van, sajnos, - ellenzem,

S nem leszek cinkostárs!

-------------------------------------------------

Február 27.

-----------------------------------------------

 

 

       Kora tavasz

( Vorfrühling – P. Heyse )

 

Szél tombolt ez éjszakán,

És kopasz ág reszket, fázik,

Szívem felébredt korán,

Félsz s remény közt tétovázik.

 

Csitt, hisz lágy, kedves hangzás

Mély erdőből hozzám ér el.

Fészket rak ágakon már

Kedvelt rigóimnak népe?

 

Ott az úton csík, fehér –

Kétlőn kérdem, de reménnyel:

Vajn’ ez még a téli dér,

Vagy kökényvirág szegélye?

 

-------------------------------------------------

Február 28.

-------------------------------------------------

 

 

                   A halálhoz

              Születésnapomon

(  An den Tod An meinem Geburstage -

                  M. Claudius )

 

Kérem halált, élni hagyjon,

Még ha kevés is a hasznom,

Én majd kevesebbet ártok,

Mint aki nemesnek számít,

Ki gonosz terheket hárít,

Másokra balsorsot rához,

Ők az igazt elferdítik,

Bár jogot kéne nézni nékik,

Ők, akik büntetést szabnak,

Óh, jaj, bűnt bűnre halmoznak,

Ők, ha beteget gyógyít’nak,

Káros gyógyszereket adnak,

És katonát vezényelve,

Lesz kegyetlenség vezérelv,

Hőst nem segít harcművészet,

Országot bölcsen megvédjen,

Halál, ha nem javul egy sem,

Ő kastélyaikat vedd el!

És ha te őket elvitted,

Akkor halál, én köszöntlek.

 

 

 

 

-------------------------------------------------

Február 29.

-------------------------------------------------

 

            A kabaré után…

( Nach dem Cabaret – E. Hennings )

Baktatok haza hajnaltájt.                                                                                         Nap kél, öt, halk harangütés,

De ég hotelben még a fény,

A kabaré végre bezárt.

Egy sarkon kis kölykök guggolnak,

Kofáké lesz már itt a tér,

A hivő halkan templomba tér,

Harangok mély hangon kondulnak.

Ki átfagyott az éjszakán,

Egy kócos kúrva, kenyere kéj,

Könyörg: szeress, bűnöm bocsásd,

Nézd, fáj fennlét s a nyirkos éj.

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 5
Tegnapi: 6
Heti: 12
Havi: 88
Össz.: 16 490

Látogatottság növelés
Oldal: Műfordítások
Szalki Bernáth Attila műfordításai - © 2008 - 2018 - szalkibernathattila.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »