Szalki Bernáth Attila műfordításai

Ez a honlap azoknak készül, akik igénylik, illetve szeretnék megismerni a német klasszikus költők verseit.

 

 

            Új fordítások

 

Das Lied vom dicken Fritz 

 

 Warum ist doch der Fritz so rund?                 
Er sitzt den ganzen Tag im Grund,                
Und ist der Tag auch noch so schwül,           
Am Wasserfall da ist es kühl,                        
Da kann er ganz gemütlich sitzen,                
Braucht nicht wie andre Leut zu schwitzen, 
Und naht die Mittagsstunde sich,                 
So lagert er sich im Grunde,                         
Zwölf Eier sind dann auch ein Grund,         
Ein schönes Essen und gesund.                  

(:Chor der Dünnen:)

Seht, seht: Behaglich streicht er sich den Bauch!
Du lieber Gott, ich wollte -                                   
Ich wollte, wir könnten's auch.                            

Warum ist doch der Fritz so rund?
Er schiebt die Wurscht in seinen Mund,
Und Rindfleisch ißt er gleich für vier
Und leert dazu vom guten Bier
Manch volles Glas bis auf den Grund.
Poussieren, denkt er, macht nicht rund,
Laubobern ist auch nicht gesund,
Drum schleicht er sich ganz still allein
Ins Bett hinauf schon um halb neun.
Und wenn's kein Bier gegeben hätt',
Wer weiß, er läg' noch heut im Bett.

 

 Dal a gömböc kövér Fritzről

 

 Vajon Fritz mért gömböc kövér?

Egész nap ő kint üldögél,

Ha nap még füllesztő, párás,

Vízesésnél hűvös vár rá,

Mert ülni tud ott kényelmesen,

Nem izzad ő, mint más emberek,

S ha közeledik délidő,

A téren ebédhez ledől,

Neki tucat tojás elég,

Ez étek csupa egészség.

 

(A soványak kórusa:):

 

Nézzétek, mint simogatja hasát!

Te jó Isten, szeretném -

Szeretném, ha mi is tudnánk.

 

Vajon Fritz mért gömböc kövér?

Nyel kolbászt, hogy száján befér,

Kedvence a marhapörkölt,

S kiürít rá négy üveg sört,

Telt üveget le nem tenné,

Úgy véli, nem lenne rendjén,

A növényt ez tönkretenné,

Önmagával csendben megfér,

S már fél kilenckor ágyba tér.

S ha sört nem adná a világ,

Végleg ott tartaná az ágy.

 

Es wohnen die hohen Gedanken

 

Es wohnen die hohen Gedanken        
In einem hohen Haus.                        
Ich klopfte, doch immer hieß es:            
Die Herrschaft fuhr eben aus!           

Nun klopf ich ganz bescheiden         
Bei kleineren Leuten an.                   
Ein Stückel Brot, ein Groschen        
Ernähren auch ihren Mann.              

 

Wilhelm Busch

 

A fennkölt gondolatok laknak…

 

A fennkölt gondolatok laknak

Magas házakban, fényben.    

Hiába kopogtam.Kiszóltak:

Uraság elment éppen!

 

Ott kopogok szerényen

Most, hol laknak szegények,

S családok kis kenyéren,

Filléren is megélnek.

 

Ich meine doch, so sprach er mal

Ich meine doch, so sprach er mal,                       
Die Welt ist recht pläsierlich.                              
Das dumme Geschwätz von Schmerz und Qual
Erscheint mir ganz ungebührlich.                       

Mit reinem kindlichem Gemüt                           
Genieß ich, was mir beschieden,                        
Und durch mein ganzes Wesen zieht                 
Ein himmlischer Seelenfrieden. –                      

Kaum hat er diesen Spruch getan,                     
Aujau! so schreit er kläglich.                           
Der alte hohle Backenzahn                                
Wird wieder mal unerträglich.                           

Wilhelm Busch

 

Emlékszem, egyszer ő így szólt…

 

Emlékszem, egyszer ő így szólt:

„A világ igazán vidám.

Sok fecsegés a kínokról

Hiteltelen, s nem hat biz’ rám.

 

Derűs s gyermeki az énem,

Élvezem, mi világ része,    

S teljesen áthatja lényem

A mennyei, lelki béke.” -    

 

Csak épp elhangzott e beszéd,

Óh jaj! keservesen ordít.

Lyukas őrlőfoga, a vén,

Kibírhatalan fájt megint.

 

Die Rose sprach zum Mägdelein

 

Die Rose sprach zum Mägdelein:              
Ich muß dir ewig dankbar sein,                 
Daß du mich an den Busen drückst          
Und mich mit deiner Huld beglückst.       

Das Mägdlein sprach: O Röslein mein,
Bild dir nur nicht zuviel drauf ein,
Daß du mir Aug und Herz entzückst.
Ich liebe dich, weil du mich schmückst.

 

Wilhelm Busch

 

A rózsa lánykához beszélt…

 

A rózsa lánykához beszélt:

Nagy hálára köteleztél,

Hogy a szíved fölé tűztél, 

E keggyel boldoggá tettél.

 

De tévedsz, rózsa! szólt a lány,

Te csak szemet hódítottál,                   

A szívembe nem férkőztél.

Szeretlek - mert díszítettél.         

  

Wärst du ein Bächlein, ich ein Bach 

 

Wärst du ein Bächlein, ich ein Bach,       
So eilt ich dir geschwinde nach.              
Und wenn ich dich gefunden hätt’          
In deinem Blumenuferbett:                     
Wie wollt ich mich in dich ergießen       

Und ganz mit dir zusammenfließen,       
Du vielgeliebtes Mädchen du!                
Dann strömten wir bei Nacht und Tage  
Vereint in süßem Wellenschlage       

     
Dem Meere zu.                                       

 

Wilhelm Busch

 

Ha patak vagy, csermely lennék…

 

Ha patak vagy, csermely lennék,

Tehozzád én úgy sietnék.

Ha hullámom téged talált,

S virágkikötődben megállt:

Magam átadom ott néked,

 

Egyesülve hullámzok véled

Te nagyon szeretett leány!

S ekkor áradunk nappal s éjjel

Feléd - szelíd hullámveréssel -

 

Nagy óceán.

 

 

Ich sah dich gern im Sonnenschein

 

Ich sah dich gern im Sonnenschein,                
Wenn laut die Vöglein sangen,                       
Wenn durch die Wangen und Lippen dein    
Rosig die Strahlen drangen.                           

Ich sah dich auch gern im Mondenlicht        
Beim Dufte der Jasminen,                             
Wenn mir dein freundlich Angesicht            
So silberbleich erschienen.                           

Doch, Mädchen, gern hätt’ ich dich auch,   
Wenn ich dich gar nicht sähe,                     
Und fühlte nur deines Mundes Hauch        
In himmlisch warmer Nähe.                        

 Wilhelm Busch

 

Napfényben láttalak meg én

 

Napfényben láttalak meg én,

Midőn madárkák szóltak,

S az arcodról mosoly meg fény-

Sugár felém ragyogtak.

 

Holdfényben is láttalak én

Jázminillatban állva,

Szemeddel, hogyha néztél,

Ezüstösnek tűnt, lágynak.

 

Szeretnélek úgyis leány,

Ha téged nem látnálak,

Csak hallhassam, mit súg a szád

Egy menny közel világban.

 

Öröm,ha napfény süt terád

 

Öröm,ha napfény süt terád,

Ha köszönt madár ének,

Felragyog szád és arcocskád,

S rózsás sugárban élnek.

 

Öröm, ha ölel a holdfény

A jázmin illatárban,

Ha tiéd, a kedves arcél,

Feltűnik ezüst lágyan.

 

De akkor is örülnék, te lány,

Ha nem is lennél vélem,

Ha hangod cseng, elszáll magány,

Magam a mennyben érzem.

 

Sie war ein Blümlein  

 

 Sie war ein Blümlein hübsch und fein,         
Hell aufgeblüht im Sonnenschein.                
Er war ein junger Schmetterling,                  
Der selig an der Blume hing.                        
Oft kam ein Bienlein mit Gebrumm
Und nascht und säuselt da herum.
Oft kroch ein Käfer kribbelkrab
Am hübschen Blümlein auf und ab.
Ach Gott, wie das dem Schmetterling
So schmerzlich durch die Seele ging.
Doch was am meisten ihn entsetzt,
Das Allerschlimmste kam zuletzt.
Ein alter Esel fraß die ganze                     
Von ihm so heißgeliebte Pflanze.             

 Wilhelm Busch

 

 

Kis virág volt…

 

Kis virág volt, csinos s szerény,

Kinyílt, ha rá sütött a fény.

Ha egy ifjú pillangó jött,

Az szirmán boldogan csüngött.

Gyakran méh hozzá zümmögött,

Nassolta s udvarolta őt.

Bogár is gyakran mászott rá,

A virágon ment fel s alá.

Oh, Úr, a lepke távoztán

A lelkét kín járta át. Ám

Legjobban az rázta meg őt,

Ami legutoljára jött.

Merthogy egy vén szamár megette,

A növényt ő forrón szerette.

 

Eitelkeit

 

Ein Töpfchen stand im Dunkeln
    An stillverborgener Stelle.
Ha, rief es, wie wollt ich funkeln,
    Käm ich nur mal ins Helle.

Ihm geht es wie vielen Narren.
    Säß einer auch hinten im Winkel,
So hat er doch seinen Sparren
    Und seinen aparten Dünkel.

 

Wilhelm Busch 

 

Hiúság

               

Ült bili lent a sötétben,

   Ágy alá rejtették, csendbe.

Véli, ragyogna a fényben,

    Egyszer ha napra jöhetne.

 

Mint a világ sok bolondja,

    Hátul sarokban ülhetne,

Ám hiúság lett bogara,

    S fényben önhittség széttörte.

 

 

 

Abends

Wenn die Abendglocken hallen
Nieder zu der stillen Au,
Und wenn leuchtend Sterne wallen
In dem reinen Himmelblau:

Dann in meines Herzens Grunde
Wird es still und feierlich,
Und es naht sich leis die Kunde
Der Erinnerung an dich.

Helene Branco

 

Esti emlékezés

 

Estharangszó hogyha szálldos

Völgyben, hol csendes a rét,

S bár csillag még kicsit álmos,

Kék ég alatt szép a lét:

 

Akkor mélyen a szívemben

Ünnep lesz és némaság,

Halkan lépsz emlékeimben,

S sírva gondolok majd rád.

 

Dein Auge

Ein Himmelreich dein Auge ist,          
Ein Engel jeder Blick;                         
Wem liebend er begegnet ist,              
Dem lächelt das Geschick.                  

O Himmel, nimm mich auf in dich,    
Und laß mich selig sein!                      
O Engel, ziehe segnend mich             
In's offne Herz hinein!                        

Helene Branco

 

A szemed

 

A szép szemed: az mennyország,

Angyali pillantás,

Kit elér, az arcára hág

Derű meg mosolygás.

 

Oh, fogadjál magadba, ég,

Sok boldogsággal várj!   

Oh, angyal te magadhoz végy,

S nyitott szívedbe zárj!

 

Stille

 

Wie liebe ich die stillen Seelen!               
Die Stille ist des Himmels Bild;               
Wie hohe Gaben ich mag wählen             
Die Fülle nur aus Heil'gem quillt.            

Still ist die Einsamkeit, der Friede,
Es weint in Sehnsucht still der Schmerz,
Es wallet die Glut im Liede,
Das dringt am tiefsten in das Herz.

Still sind Gedanken, Blumentriebe,
Still ist der Schlaf, des Todes Schein,
Still ist der Traum mit seiner Liebe,
Bewegt und still ein edles Sein.

 

Helene Branco
Aus der Sammlung Lyrisches

 

A csend

 

Szeretem, ha csendes a lélek!

A menny tükörképe a csend;

Nagy áldás, mit kérve remélek,

Mit csak szentség lelke teremt.

 

Csendes a magány meg a béke,

A vágyban csendben sír a kín,

Dalokban parázslik örvénye,

Mitől mélyen szenved a szív.

 

Csendes gondolatom s virágom,

Csendes az alvás, a halál,

Csendes a szép szerelmi álmom,

Remél, s nemes létbe leszáll.

 

Wiegenlied von den Elflein 

Die fliegenden Elflein sie schwingen            
Sich säuselnd zu dir herab,                            
Sie wollen in Schlummer dich bringen,        
Und schwingen den Zauberstab.                   

Sie schwingen ihn über dem Bettchen,        
Viel Glöcklein hängen daran,                       
Die klingen an silbernen Kettchen:              
Gleich schlafen die Kinderchen dann.         

Helene Branco

 

 Tündérkék tánca - bölcsődala

 

Pirinyó tündérek táncolnak,

S nagy csendben surrannak alá,

Szendergésbe, álomba vonnak,

S a pálcájuk hint rád varázst.

 

Az ágyacskád fölött táncolnak,

Harangocska szól:csingiling,

Ezüst hangja csendül láncoknak:

S kicsi éned álomba ring.

 

 

              





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 6
Tegnapi: 7
Heti: 58
Havi: 305
Össz.: 15 522

Látogatottság növelés
Oldal: Műfordítások
Szalki Bernáth Attila műfordításai - © 2008 - 2017 - szalkibernathattila.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »