Szalki Bernáth Attila műfordításai

Ez a honlap azoknak készül, akik igénylik, illetve szeretnék megismerni a német klasszikus költők verseit.

 

 

            Új fordítások

                     Wilhelm Busch versei

 

 

50

Abschied 

 

Die Bäume hören auf zu blühn,                     
    Mein Schatz will in die Fremde ziehn;      
Mein Schatz, der sprach ein bittres Wort:     
    Du bleibst nun hier, aber ich muß fort.     

Leb wohl, mein Schatz, ich bleib dir treu,    
    Wo du auch bist, wo ich auch sei.             
Bei Regen und bei Sonnenschein,                
    Solang ich lebe, gedenk ich dein.             

Solang ich lebe, lieb ich dich,
    Und wenn ich sterbe, bet für mich,
Und wenn du kommst zu meinem Grab,
    So denk, daß ich dich geliebet hab.

 

Búcsú

 

Nem virágoznak már a fák,

      A kincsem a távolba vágy;

S ő mondott egy keserű szót:

      Maradsz, nekem mennem kell most.

 

Ég veled, hozzám hű legyél,

   Én ott leszek, ahol te élsz.  

Legyen eső vagy napsütés,

    Míg élek, rád gondolok én.

 

A szívem, míg élek, imád,

    Ha haltam, mondj értem imát,

Ha látod - hol nyugszom - a sírt,

     Mondd: szeretett, ki nyugszik itt.

 

49

Wirklich, er war unentbehrlich!

 

Wirklich, er war unentbehrlich!        
Überall, wo was geschah                  
Zu dem Wohle der Gemeinde,         
Er war tätig, er war da.                     

Schützenfest, Kasinobälle,
Pferderennen, Preisgericht,
Liedertafel, Spritzenprobe,
Ohne ihn da ging es nicht.

Ohne ihn war nichts zu machen,
Keine Stunde hatt’ er frei.
Gestern, als sie ihn begruben,
War er richtig auch dabei.

 

Ő valóban kihagyhatatlan volt!

 

Kihagyhatatlan volt tényleg!

Bármi bárhol is történt,

Községének érdekében

Ott volt ő cselekvőként.

 

Lövészünnep, falubálok,

Lóverseny, bíráskodás,

Tűzoltók és dalárdások

Nélküle nem voltak ám.

 

Nélküle semmi nem megy,

Így nem bírt szabad időt.

S mikor temették, akkor sem

Nélkülözhették biz őt.

 

48

Kinder, lasset uns besingen

 

Kinder, lasset uns besingen,                       
Aber ohne allen Neid,                                
Onkel Kaspers rote Nase,                           
Die uns schon so oft erfreut.                      

Einst ward sie als zarte Pflanze
Ihm von der Natur geschenkt;
Fleißig hat er sie begossen,
Sie mit Wein und Schnaps getränkt.

Bald bemerkte er mit Freuden,
Daß die junge Knospe schwoll,
Bis es eine Rose wurde,
Dunkelrot und wundervoll.

Alle Rosen haben Dornen,
Diese Rose hat sie nicht,
Hat nur so ein Büschel Haare,
Welches keinen Menschen sticht.

  Ihrem Kelch entströmen süße
Wohlgerüche, mit Verlaub:
Aus der wohlbekannten Dose
Schöpft sie ihren Blütenstaub.

Oft an einem frischen Morgen
Zeigt sie uns ein duftig Blau,
Und an ihrem Herzensblatte
Blinkt ein Tröpflein Perlentau.

Wenn die andern Blumen welken,
Wenn‘s im Winter rauh und kalt,
Dann hat diese Wunderrose
Erst die rechte Wohlgestalt.

Drum zu ihrem Preis und Ruhme
Singen wir dies schöne Lied.
Vivat Onkel Kaspers Nase,
Die zu allen Zeiten blüht!

 

Minden gyermek gyújtson dalra

 

Minden  gyermek gyújtson dalra,

Ám de semmi irigység,

Bár Kasper bá’ vörös orra,

Örvendeztet, mint mindég.

 

Volt egyszer egy növényecske,

Mit természettől kapott:

Szorgalmasan öntözgette,

Pálinkát és bort ivott.

 

Hamarosan észre vette,

Hogy a rügy duzzadni kezd,

Míg egy szép rózsává nőve,

Csodás vörös színe lett.

 

Nincsen rózsa tövis nélkül,

S nem kivétel e virág,

Rajt egy szőrcsomó nőtt végül,

Mit nem látott a világ.

 

Abból édes illat árad,

Elbájolva a honát:

Jól ismert adagocskában

Szórja el virágporát.

 

Gyakran, hogyha friss a reggel,

Mutatja kék varázsát,

És ha virág redő lebben,

Csöppnyi gyöngyház pillant ránk.

 

Hogyha más virág mind fonnyad,

S durva faggyal itt a tél,

Akkor ez a csoda rózsa,

Igazán csak akkor él.

 

S babérkoszorúnkat hozva,

Szép dalunkat zengjük itt.

Éljen Kasper bácsi orra,

Mely minden korban virít!

 

47

Laß doch das ewige Fragen

 

Laß doch das ewige Fragen,           
Verehrter alter Freund.                   
Ich will von selbst schon sagen,     
Was mir vonnöten scheint.             
Du sagst vielleicht dagegen:            
Man fragt doch wohl einmal.          
Gewiß! Nur allerwegen                  
Ist mir‘s nicht ganz egal.                
Bei deinem Fragestellen                
Hat eines mich frappiert:               
Du fragst so gern nach Fällen,      
Wobei ich mich blamiert.                       

 

 

Hagyd sok buta kérdésed

 

Hagyd sok buta kérdésed,

Tisztelt, öreg barát.

Ezért kell szólnom néked,

Mert nincs szükségem rá.

Talán nem ez az elved:

Egyszer kérdezz, de hűn.

Fontost! Mind azért tegyed,

Legyen egyértelmű.

Buta kérdéseidben

Bosszant, miről le tégy,

Hogy azért faggatsz engem:

Nevetségessé tégy.

 

46

Fink und Frosch  

 

Im Apfelbaume pfeift der Fink                   
Sein Pinkepink!                                           
Ein Laubfrosch klettert mühsam nach        
Bis auf des Baumes Blätterdach                 
Und bläht sich auf und quakt: »Jaja!
Herr Nachbar, ick bin och noch da!«
Und wie der Vogel frisch und süß
Sein Frühlingslied erklingen ließ,
Gleich muß der Frosch in rauhen Tönen
Den Schusterbaß dazwischen dröhnen.
»Juchheija heija !« spricht der Fink.
»Fort flieg' ich flink!«                                       
Und schwingt sich in die Lüfte hoch.
»Wat!« ruft der Frosch. »Dat kann ick och!«
Macht einen ungeschickten Satz,
Fällt auf den harten Gartenplatz,
Ist platt, wie man die Kuchen backt,
Und hat für ewig ausgequackt.
Wenn einer, der mit Mühe kaum
Geklettert ist auf einen Baum,
Schon meint, daß er ein Vogel wär',
So irrt sich der.

 

Pinty és a béka

 

Az almafán fütyül a pinty,

Száll fityfiritty!

Levelibéka felmászott,

Ő is lombsátorra hágott,

És felfújódva kuruttyolt:

„Szomszéd, én is fent vagyok most!”

És ahogy az énekes madár

Tavaszi dala frissen száll,

Azonmód rákezd béka durva

Hangján a békés csendet feldúlva.

„Jucheija heija!” szólt (a) madár.

„ Tűnök is már!”

És a légbe lendült legott.

Kiált a béka:”Én is ott

Leszek fent!” De rosszul mozdult,

S a kemény kert földjére hullt,

Lapos lett, mint a sült kenyér,

S nem kuruttyolt soha többé.

Ha bárki nagy fáradsággal

Felmászik egy magas fára,

S úgy véli, hogy ő is madár,

Bizony így jár.

 

45

Du fragtest mich früher nach mancherlei

 

Du fragtest mich früher nach mancherlei.     
Ich sagte dir alles frank und frei.                      
Du fragtest, wann ich zu reisen gedächte,      
Welch ein Geschäft ich machen möchte.         
Ich sagte dir offen: dann und dann;                  
Ich gab dir meine Pläne an.                             
Oft hat die Reise mir nicht gepaßt;                  
Dann nanntest du mich ‘n Quirlequast.            
Oft ging‘s mit dem Geschäfte krumm;            
Dann wußtest du längst, es wäre dumm.            
Oft kamst du mir auch mit List zuvor;                       
Dann schien ich mir selber ein rechter Tor.  
Nun hab ich, weil mich dieses gequält,         
Mir einen hübschen Ausweg erwählt.           
Ich rede, wenn ich reden soll,                        
Und lüge dir die Jacke voll.                         

 

Te kérdeztél korábban gyakran

 

Mit kérdeztél korábban gyakran,

Mindre őszinte választ adtam.

Kérdezted, ha utazni lenne kedvem,

Mily üzletet kötnék szívesen.

Neked én megmondtam már nyíltan;

S tenéked terveim átadtam.

Ha úthoz gyakran nem volt kedvem;

Balfácánnak neveztél engem.

Ha görbe üzletbe fognál;

Ez lenne nagy butaság.

És gyakran hoztál elém listát,

Úgy tűnt, ez hozhat igaz megoldást.

Csak hát mivel mindez jól megkínzott,

Nekem bölcs megoldás ajánlkozott.

Na jó, beszélek hogyha kell,

S hazugságtól lesz fejed telt.

 

44

Mein Freund, an einem Sonntagmorgen

 

Mein Freund, an einem Sonntagmorgen,          
Tät sich ein hübsches Rößlein borgen.             
Mit frischem Hemd und frischem Mute,          
In blanken Stiefeln, blankem Hute,                  
Die Haltung stramm und stramm die Hose,     
Am Busen eine junge Rose,                             
So reitet er durch die Alleen,                           
Wie ein Adonis anzusehen.                             

Die Reiter machen viel Vergnügen,                
Wenn sie ihr stolzes Roß bestiegen.                

Nun kommt da unter sanftem Knarren        
Ein milchbeladner Eselskarren.                   
Das Rößlein, welches sehr erschrocken,
Fängt an zu trappeln und zu bocken,
Und, hopp, das war ein Satz, ein weiter!
Dort rennt das Roß, hier liegt der Reiter,
Entfernt von seinem hohen Sitze,
Platt auf dem Bauche in der Pfütze.

Die Reiter machen viel Vergnügen,
Besonders, wenn sie drunten liegen.

 

 

Barátom, egy vasárnap reggel

 

Barátom, egy vasárnap reggel,

A lovacskát kölcsönbe vette.

Friss az inge, mosolya kedves,

A csizmája, kalapja fényes,

Feszes a nadrágja s tartása,

Kebelén friss rózsa virága,

Amint a fasoron átüget,

Mintha Adonis tűnt volna fel.

 

A lovasok igen vidámak,

Ha büszkén a lovukra hágnak.

 

De jött szelíden nyekeregve

Egy szamár húzta szekerecske.

Nagyon megrémült a lovacska,

Kopog s trappolni kezdett nyomban,

S hopp, leesőt ember sajnálja!

Ott fut (a) ló, itt fekszik lovasa,

A ló magas nyergétől távol,

Feküdt lent hason a tócsákon.

 

A lovasok jól szórakoznak,

Kiváltképp, ha talajt „csókolnak”.

 

43

Lebenslauf   

 

Mein Lebenslauf ist bald erzählt. -                 
In stiller Ewigkeit verloren                             
Schlief ich, und nichts hat mir gefehlt,          
Bis daß ich sichtbar ward geboren.                 

Was aber nun? - Auf schwachen Krücken,   
Ein leichtes Bündel auf dem Rücken,           
Bin ich getrost dahingeholpert,                     
Bin über manchen Stein gestolpert,             

Mitunter grad, mitunter krumm,                       
Und schließlich mußt' ich mich verschnaufen.
Bedenklich rieb ich meine Glatze                   
Und sah mich in der Gegend um.                    

O weh! Ich war im Kreis gelaufen,                 
Stand wiederum am alten Platze,                    
Und vor mir dehnt sich lang und breit,          
Wie ehedem, die Ewigkeit.                             

 

Önéletrajz

 

Elmondom életem kurtán. -

Elveszett öröklétben, csendben

Aludtam, nem éreztem hiányt,

Míg láthatón meg nem születtem.

 

De most mi van? - A botom gyenge,

A hátamra feszül egy kengyel,

Magabiztosan, vígan élek, 

Megbotlok bár néha köveken,

 

Táj sík, de ott egy szakadék,

S végül magam kéne megfogni.

Kopasz fejem kezdett aggódni,

S megszán, ki tájon körbe néz. 

 

Jaj! A pályám bár megfutottam,

Ismét (a) régi helyre jutottam,

S elém tárul a nagy világ,

Mint rég(en) (az) örökkévalóság.

 

42

Der Hausknecht in dem „Weidenbusch“

 

Der Hausknecht in dem „Weidenbusch“ 
Zu Frankfurt an dem Main,                      
Der war Poet, doch immer kurz,              
Denn wenig fiel ihm ein.                          

Ja, sprach er, Freund, wir leben jetzt       
In der Depeschenzeit,                              
Und Schiller, käm er heut zurück,         
Wär auch nicht mehr so breit.                 

 

A „Weidenbusch” szálló inasa volt

 

Ő Frankfurt „Weidenbusch” szállón

Inasként dolgozott,

Költő volt, röviden szóló,

Mert észt kurtát kapott.

 

A kor, miben élünk - mondta -

Szűkre szabja időnk.

Ha visszajönne Schiller, ma

Már ő se lenne bő.

 

41

Früher, da ich unerfahren 

 

Früher, da ich unerfahren                   
Und bescheidner war als heute,         
Hatten meine höchste Achtung         
Andre Leute.                                     


Später traf ich auf der Weide            
Außer mir noch mehre Kälber,          
Und nun schätz ich, sozusagen,        
Erst mich selber.                               

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Régen szerényebben éltem

 

Régen szerényebben éltem,

És gyarlóbb tudással, mint ma,

Mély s nagy  tisztelettel néztem

Én másokra.                               

 

Később - rajtam kívül -  réten

Több borjúval találkoztam,

S - hogy is mondjam - most tisztelem

Már csak magam.

 

 

 

 

 

40

Wo du bist und wo ich sei...

 

Wo du bist und wo ich sei,                           
Ferneweg und nahebei;                                 
Überall und auch indessen                           
Werd' ich deiner nicht vergessen;                
Dein gedenk' ich, still erfreut,                      
Selbsten in der Einsamkeit;                          
Ja, im dicksten Publikum                             
Schwebt mein Geist um dich herum.           

 

Ott hol te vagy, legyek én…

 

Ott hol te vagy, legyek én,

Bárhol jársz is ég a fény;

Mindenütt és mindeközben

Nem felejtlek s tartlak észben;

Rád gondolva öröm ér,

És ha magány visszatért;

S testem társaságba ment,

Lelkem feléd lebegett.

 

 

 

39

Vertraut   

 

Wie liegt die Welt so frisch und tauig      
    Vor mir im Morgensonnenschein.        
Entzückt vom hohen Hügel schau ich      
    Ins frühlingsgrüne Tal hinein.              

Mit allen Kreaturen bin ich
    In schönster Seelenharmonie.
Wir sind verwandt, ich fühl es innig,
    Und eben darum lieb ich sie.

Und wird auch mal der Himmel grauer;
    Wer voll Vertraun die Welt besieht,
Den freut es, wenn ein Regenschauer
    Mit Sturm und Blitz vorüberzieht.

 

Ismerős teremtmények…

 

A világ elém tárul szépen,

     reggeli fényben áll a táj.

Elbűvöl, hogy dombról lenézek

    A tavasz zöld völgybe alá.

 

Sok más teremtménnyel élvezem

      A szép lelki harmóniát.

Rokonok vagyunk mi, szeretem

      S ölelem mind lelkemmel át.

      

S ha ég szürkére vált is olykor;

       Ki világra bízva tekint,

Víg akkor is, ha eső paskol,

       Vihar s villám vonul el ítt.     

 

 

38

Scheu und treu

 

Er liebte sie in aller Stille,                        
Bescheiden, schüchtern und von fern      
Schielt er ihr nach durch seine Brille       
Und hat sie doch so schrecklich gern.      

Ein Mücklein, welches an der Nase
des schönen Kindes saugend saß,
Ertränkte sich in seinem Glase.
Es schmeckt’ ihm fast wie Ananas.

Sie hatte Haare wie ’ne Puppe,
So unvergleichlich blond und kraus.
Einst fand er eines in der Suppe
Und zog es hochbeglückt heraus.

Er rollt es auf zu einem Löckchen,
Hat’s in ein Medaillon gelegt.
Nun hängt es unter seinem Röckchen,
Da, wo sein treues Herze schlägt.

 

Félénk és hűséges

 

A lányt nagy titokban szerette,

Szerényen, távolból volt hű.

Neki villantott szemüveggel, 

Mégsem szereti ő, s ez szörnyű.                                                   

 

Egy szúnyog a szép lány orrára

Szemtelenül szívni leszállt,

De belefulladt poharába.

Mit ízlelt, csaknem ananász.

 

A lány haja, mint a babáknak,

Szőke volt és göndörödött.

Milyet levesben lelt kanállal

Rég, kihúzta s gyönyörködött.

 

Alig nézett most fürthöz oda,

Amin szép medáll ragyogott.

Ennek új helye lett, zakója,

Ahol hű szíve dobogott.

 

 

 

37

Liebesglut

 

Sie liebt mich nicht. Nun brennt mein Herz  
ganz lichterloh vor Liebesschmerz,               
vor Liebesschmerz gar lichterloh                  
als wie gedörrtes Haferstroh.                         

Und von dem Feuer steigt der Rauch
mir unaufhaltsam in das Aug',
dass ich vor Schmerz und vor Verdruss
viel tausend Tränen weinen muss.

Ah Gott! Nicht lang ertrag ich's mehr! -
Reicht mir doch Feuerkübel her!
Die füll ich bald mit Tränen an,
dass ich das Feuer löschen kann.

Seitdem du mich so stolz verschmäht,
härmt ich mich ab von früh bis spät,
sodass mein Herz bei Nacht und Tag
als wie auf heißen Kohlen lag.

Und war es dir nicht heiß genug,
das Herz, das ich im Busen trug,
so nimm es denn zu dieser Frist,
wenn dir's gebacken lieber ist!

 

Szerelmi láng

 

Nem szeret. A szívem de fáj,

a szenvedés vert benn tanyát

szerelem lángja gyötör rég,

mely mint száraz zabszalma ég.

 

A tűzből láng s a füst ömölt,

könyörtelen szemembe jött,

a kíntól s a sérelemtől

könnyek árja hullt szememből.

 

Oh, Uram! Nem bírom tovább! –

De tűz tör rám egyre inkább!

A könnyem annyi lesz immár,

tud oltani tüzet akár.

 

Mióta büszkén elküldtél,

igen szomorúvá tettél,

a szívem nappal s éjszakán

szenved izzó szén parazsán.

 

E tűz sem volt néked elég,

hogy keblemben szívem elég,

vigyázz, oly idő jöhet rád,

hogy tűzben te égsz el inkább.

 

36

Schein und Sein

 

Mein Kind, es sind allhier die Dinge,       
Gleichwohl, ob große, ob geringe,          
Im wesentlichen so verpackt,                  
Daß man sie nicht wie Nüsse knackt.     

Wie wolltest du dich unterwinden,
Kurzweg die Menschen zu ergründen.
Du kennst sie nur von außenwärts.
Du siehst die Weste, nicht das Herz.

 

Látszat és valóság

 

Gyermekem, vannak ím a dolgok,

S ezek akár kicsik vagy nagyok,

Rajtuk szilárd csomagoló,

Nem törhetők, mint a dió.

 

Ha héj alá akarsz bemenni,

Az embert kell jól megismerni.

Ne nézzed csak a külsejét,

Szívét lásd, ne csak mellényét!

 

 

 

35

Niemals

 

Wonach du sehnlich ausgeschaut,         
  Es wurde dir beschieden.                      
Du triumphierst und jubelst laut:          
  Jetzt hab ich endlich Frieden!             

Ach, Freundchen, rede nicht so wild,
  Bezähme deine Zunge!
Ein jeder Wunsch, wenn er erfüllt,
  Kriegt augenblicklich Junge.

 

Sohase túlozz…

 

Ami után sóvárogtál,

     Az megadatott néked.

Ünnepeltél s kiáltoztál:

     Most végre itt a béke!

 

Barátom, bután ne beszélj,

    Tartsd a nyelved kordában!

Egy kívánság, hogyha megért,

    Lesz fiú birtokában.

 

34

Die Schändliche 

 

Sie ist ein reizendes Geschöpfchen,         
Mit allen Wassern wohl gewaschen;        
Sie kennt die süßen Sündentöpfchen       
Und liebt es, häufig draus zu naschen.    

Da bleibt den sittlich Hochgestellten
Nichts weiter übrig, als mit Freuden
Auf diese Schandperson zu schelten
Und sie mit Schmerzen zu beneiden.

 

A szégyentelen 

 

Világnak bájos teremtménye,

Minden vízben mártózik ő meg,

Tudója édes bűn helyének,

S szeret gyakran szólni felőle.

 

Marad erkölcsi magaslaton,

Hogy nincs más hátra, mint örömmel

Szégyenletesekre pirítson,

S szívében kínnal irigykedjen.

33

Laß ihn 

 

Er ist verliebt, laß ihn gewähren,               
    Bekümmre dich um dein Pläsier,         
Und kommst du gar, ihn zu bekehren,     
    Wirft er dich sicher vor die Tür.          

Mit Gründen ist da nichts zu machen.
    Was einer mag, ist seine Sach,
Denn kurz gesagt: In Herzenssachen
    Geht jeder seiner Nase nach.

 

Hagyd őt

 

Szerelmes, hagyd békén, mit élvez,

   Törödj azzal, mi magadé,

Felesleges a visszatérted,

    Kidob biztos ajtó elé.

 

Nem tehetsz semmit, lásd be végre.

    Szereti tárgyát akár (talán) bután,

Maga dolgában a szív - értsd meg -

    Mind megy saját orra után.   

 

32

Auch er

 

Rührend schöne Herzgeschichten,        
    Die ihm vor der Seele schweben,     
Weiß der Dichter zu berichten.            
    Wovon aber soll er leben?                             

Was er fein zusammen harkte,             
    Sauber eingebundne Werklein,        
Führt er eben auch zu Markte,             
    Wie der Bauer seine Ferklein.         

 

Ő is

 

Szép szívtörténet, mi meghat,

      Lelkéből tud szárnyra kelni,

Erről költő tudósíthat.

      Ám miből fog ő megélni?

 

Bár törekszik a szépségre,

      S művét gonddal megalkotja, 

Ő is viszipiactérre,                       

      Mint a malacát a gazda.    

 

 

31

Immer wieder 

Der Winter ging, der Sommer kam.          
Er bringt aufs neue wieder                        
Den vielbeliebten Wunderkram                 
Der Blumen und der Lieder.                     

Wie das so wechselt Jahr um Jahr,
Betracht ich fast mit Sorgen.
Was lebte, starb, was ist, es war,
Und heute wird zu morgen.

Stets muß die Bildnerin Natur
Den alten Ton benützen
In Haus und Garten, Wald und Flur
Zu ihren neuen Skizzen.

 

Újra és újra

 

A tél elmúlt, megjött a nyár.

S hozza újra, mit hozhat,

Mit ember szeret és vár:

Virágokat s dalokat.

 

Ahogy egymást követi év,

Vagyok nagy aggodalomban.

Ma még van, holt lesz, s hal, mi élt,

Mából gyorsan lesz holnap.

 

Természet festőnek bár kell

Szokott tónust használni.

De kéne mezőn s házban benn

Derűs, új színt találni.

 

30

Zu Neujahr 

 

 Will das Glück nach seinem Sinn         
    Dir was Gutes schenken,                   
Sage Dank und nimm es hin                 
    Ohne viel Bedenken.                         

Jede Gabe sei begrüßt,
    Doch vor allen Dingen:
Das, worum du dich bemühst,
    Möge dir gelingen.

 

 

Újévre

 

 Néked ha tud szerencse

    Jót ajándékozni,

Köszönd meg, fogadd el,

     Kár lenne habozni.

 

Köszönts minden adományt,

     Leginkább azokat,

Miért sokat dolgoztál,

     Sikereket hoztak.

 

29

Im Herbst  

 

 Der schöne Sommer ging von hinnen, 
Der Herbst, der reiche, zog ins Land.  
Nun weben all die guten Spinnen
So manches feine Festgewand.

Sie weben zu des Tages Feier
Mit kunstgeübtem Hinterbein
Ganz allerliebste Elfenschleier
Als Schmuck für Wiese, Flur und Hain.

Ja, tausend Silberfäden geben
Dem Winde sie zum leichten Spiel,
Sie ziehen sanft dahin und schweben
Ans unbewußt bestimmte Ziel.

Sie ziehen in das Wunderländchen,
Wo Liebe scheu im Anbeginn,
Und leis verknüpft ein zartes Bändchen
Den Schäfer mit der Schäferin.

 

Ősszel

 

 A szép nyár elvonult, az ősznek

Helyet ád, s tájra dob subát.

Most mindenütt a pókok szőnek

Finom esküvői ruhát.

 

Ők szövik az ünnepnapokra

A lábuk művészeteként

Az elragadó fátyolokat,

S ékszerben ring liget s a rét.

 

Igen, ezernyi ezüstszállal

Játékos táncot jár a szél,

Mely lágyan terel oly irányba,

Hol eléred a vágyott célt.

 

A szél repít csodaországba,

Hol szerelem félénk az elején,

Hol halkan, szelíden karjában

Lesz boldog pásztorlány s a legény.

 

 

28

Im Sommer  

 

 In Sommerbäder                     
Reist jetzt ein jeder                
    Und lebt famos.                  
Der arme Dokter,                   
Zu Hause hockt er                  
    Patientenlos.                      

Von Winterszenen,
Von schrecklich schönen,
    Träumt sein Gemüt,
Wenn, Dank der Götter,
Bei Hundewetter
    Sein Weizen blüht.

 

Nyáron

 

 Nyáron fürdenek,

Mind útra kelnek,

   Életük víg.

A szegény doktor

Ül csendben otthon,

    Betege nincs.

 

De télidőben,

Borzasztó szépben,

    - Álmodja azt -

Ha adja Isten,

Kutyaidőben

     Ő arat majd.

 

27

Querkopf

 Ein eigner Kerl war Krischan Bolte.   
Er tat nicht gerne, was er sollte.          
Als Kind schon ist er so gewesen.
Religion, Rechtschreiben und Lesen
Fielen für ihn nicht ins Gewicht:         
Er sollte zur Schule und wollte nicht. 

Später kam er zu Meister Pfriem.         
Der zeigte ihm redlich und sagte ihm, 
Jedoch umsonst, was seine Pflicht:      
Er sollte schustern und wollte nicht.    
Er wollte sich nun mal nicht quälen,    
Deshalb verfiel er auf das Stehlen.     
Man faßt’ ihn, stellt’ ihn vor Gericht:
Er sollte bekennen und wollte nicht.
Trotzdem verdammt man ihn zum Tode
Er aber blieb, nach seiner Mode,

Ein widerspenstiger Bösewicht:       
Er sollte hängen und wollte nicht.     

 

 

Fafejű …

 

 Különc fickó volt Krischan Bolte.

Mit kellett, nem szívesen tette.

Gyermekként már ez jellemezte,

Vallást, tanulást nem szerette,

Terhelés neki nem tetszett:

Az iskolába csak azért se ment.

 

Később Priem mesterhez jutott.

Mester megmutatta neki legott,

Hogy mi lesz a kötelesség,

De nem tetszett neki a suszterség.

Nem akart jutni gyötrődésre,

Ezért esett lopás bűnébe.

Elfogták, bírók elé állt,

Nem tett ám beismerő vallomást.

Hogy ítélték mégis halálra,

Megmaradt dacos figurája.

 

S mit nem akart e makacs ember: 

Szorult nyakán kötél, a kender.    

 

26

Glaube  

 

Stark in Glauben und Vertrauen          
Von der Burg mit festen Türmen         
Kannst du dreist herniederschauen,     
Keiner wird sie je erstürmen.               

Laß sie graben, laß sie schanzen,
Stolze Ritter, grobe Bauern,
Ihre Flegel, ihre Lanzen
Prallen ab von deinen Mauern.

Aber hüte dich vor Zügen
In die Herrschaft des Verstandes,
Denn sogleich sollst du dich fügen
Den Gesetzen seines Landes

Bald umringen dich die Haufen,
Und sie ziehen dich vom Rosse,
Und du mußt zu Fuße laufen
Schleunig heim nach deinem Schlosse.

 

Hit

 

Ha tudsz szilárd hitben élni,

Hogyha erős várad s tornya,

S bátran vívni, körbenézni,

Téged legyőzni nem fognak.

 

Áshatnak sáncot s árkokat,

Paraszt s lovag ülhet lóra,

Haduk nem lesz ma se holnap

Hitváradnak hódítója.

 

Ám önhit el ne ragadjon,

Légy ura a tudatodnak,

Ugyanúgy be kell tartanod

Törvényeit országodnak.

 

Körbevesznek nemsokára,

S le fognak lovadról húzni,

Kell majd néked gyalog lábbal

Gyorsan a váradba futni.

 

25

Geschmacksache  

 

Dies für den und das für jenen.                
Viele Tische sind gedeckt.                       
Keine Zunge soll verhöhnen,                   
Was der andern Zunge schmeckt.            

Lasse jedem seine Freuden,
Gönn ihm, daß er sich erquickt,
Wenn er sittsam und bescheiden
Auf den eignen Teller blickt.

Wenn jedoch bei deinem Tisch er
Unverschämt dich neckt und stört,
Dann so gib ihm einen Wischer,
Daß er merkt, was sich gehört.

 

 

Ízlés dolga

 

Ez egyiknek, az másiknak.

Asztal - lásd - mind terített.

És ne legyen gúnynak tárgya,

Másik nyelvnek mi ízlett.

 

Hagyd meg saját örömében

Azt, ki élvez ízlelést,

S illedelmesen, szerényen

Saját tányérodba nézz.

 

Ám ha másik asztalodhoz

Jött, és téged ez zavart,

Figyelmeztesd, s rájön akkor,

Nem helyes, (amit akart.) ,hogy ott kavart.

 

24

Fuchs und Igel

 

Ganz unverhofft an einem Hügel                
sind sich begegnet Fuchs und Igel.             
»Halt!« rief der Fuchs, »du Bösewicht,
kennst du des Königs Order nicht?
Ist nicht der Friede längst verkündigt,
und weißt du nicht, daß jeder sündigt,
der immer noch gerüstet geht?
Im Namen Seiner Majestät -
geh her und übergib dein Fell!«
Der Igel sprach: »Nur nicht so schnell!
Laß dir erst deine Zähne brechen;
dann wollen wir uns weiter sprechen.«
Und alsogleich macht er sich rund,
schließt seinen dichten Stachelbund
und trotzt getrost der ganzen Welt,
bewaffnet, doch als Friedensheld.

 

A róka és a sündisznó

 

A dombon történt ez a móka,

találkozott sün és a róka.

Róka: „ Állj! Nem tudod zsivány,

Mily parancsot adott király?

Ki békét hirdetett nemrégen,

s nem tudod, él bűnök vétkében,

ki még éles tüskésen áll!

Öfelsége parancsa hát -

ide jöjj, s vesd le az irhád!”

A sün szólt: „ Ne oly gyorsan, komám!

Ha majd a fogaid kitörtek;

Akkor véled ismét beszélek.”

S amíg körében veszélyt lát,

bezárja tüskés bundáját,

egész világgal dacol ő,

fegyverben áll, de béke hős.

 

23

Der Wetterhahn 

 

Wie hat sich sonst so schön der Hahn    
Auf unserm Turm gedreht                      
Und damit jedem kundgetan,                 
Woher der Wind geweht.                        

Doch seit dem letzten Sturme hat
Er keinen rechten Lauf;
Er hängt so schief, er ist so matt,
Und keiner schaut mehr drauf.

Jetzt leckt man an den Finger halt
Und hält ihn hoch geschwind.
Die Seite, wo der Finger kalt,
Von daher weht der Wind.

 

A szélkakas

 

A szélkakas által ott fent,

Ahogy tornyon fordult,

Mindenki előtt ismert lett,

Hogy a szél honnan fújt.

 

De utolsó vihar miatt

Érte őt oly nagy kár;

Csak áll, a szárnya szakadt,

S rá nem néz senki már.

 

Most megnyalja ember ujját,

S emeli fölfelé.

Hol hideg éri oldalát,

Biz’onnan fúj a szél.

 

22

Es wird mit Recht ein guter Braten 

 

Es wird mit Recht ein guter Braten       
Gerechnet zu den guten Taten;             
Und daß man ihn gehörig mache,
Ist weibliche Charaktersache.
Ein braves Mädchen braucht dazu       
Mal erstens reine Seelenruh,                
Daß bei Verwendung der Gewürze
Sie sich nicht hastig überstürze.
Dann, zweitens, braucht sie Sinnigkeit,
Ja, sozusagen Innigkeit,
Damit sie alles appetitlich,
Bald so, bald so und recht gemütlich
Begießen, drehn und wenden könne,
Daß an der Sache nichts verbrenne.
In Summa braucht sie Herzensgüte,
Ein sanftes Sorgen im Gemüte,
Fast etwas Liebe insofern,
Für all die hübschen, edlen Herrn,
Die diesen Braten essen sollen
Und immer gern was Gutes wollen.
Ich weiß, daß hier ein jeder spricht:
Ein böses Mädchen kann es nicht.
Drum hab ich mir auch stets gedacht
Zu Haus und anderwärts:
Wer einen guten Braten macht,
Hat auch ein gutes Herz.

 

A jó sült készítés hevében…

 

A jó sült készítés hevében

Az alábbiakat tartsd észben:

Hogy ezt megfelelően tegyed,

Szükséges egy nő karaktere.

Először kell egy lány, derék,

Kit nyugodtsággal áld az ég,

Hogy fűszerek használatában

Ne túlozzon a rászórásban.

Másodszor kell az elmésség,

Hogy úgy mondjam, lelki szépség,

Minden étvágygerjesztő legyen,

S időben, többször is ügyesen

Forgatni tudja figyelmesen,

Hogy a sültje oda ne égjen.

Szükséges persze szív jósága,

Egy gyengéd elme aggódása,

Aztán érezzen vonzódást,

Egy csinos, nemes úr iránt,

Ki ily sültet szívesen enne,

S ezért valami jót megtenne.

Tudom, valaki mondja ám:

Nem tudja ezt rossz leány.

Ezért gondolom, hogy megáll,

S bárhol vagy, mondható:

Aki finom sültet csinál,

Annak szíve is jó.

 

 

21

Als ich ein kleiner Bube war...

 

Als ich ein kleiner Bube war...                

War ich ein kleiner Lump;                       
Zigarren raucht' ich heimlich schon,       
Trank auch schon Bier auf Pump.           

Zur Hose hing das Hemd heraus,
Die Stiefel lief ich krumm,
Und statt zur Schule hinzugeh'n,
Strich ich im Wald herum.

Wie hab' ich's doch seit jener Zeit
So herrlich weit gebracht! –
Die Zeit hat aus dem kleinen Lump
'n großen Lump gemacht.

 

Mikor kisfiú voltam még…

 

Mikor kisfiú voltam még…

Éltem, mint kis csibész;

Cigit szívtam titokban már,

Ittam sört, ha volt kölcsön pénz.

 

Ingem nadrágból kilógott,

Szakadt volt a csizmám,

S iskolába menés helyett,

Erdőt jártam inkább.

 

Azóta munkált az idő,

S pompás, mit alkotott! -

Az egykori kis csibészből,

Nagy csibészt faragott.

 

20

Wie schad, daß ich kein Pfaffe bin

 

Wie schad, daß ich kein Pfaffe bin.            
Das wäre so mein Fach.                             
Ich bummelte durchs Leben hin                
Und dächt’ nicht weiter nach.                   

Mich plagte nicht des Grübelns Qual,
Der dumme Seelenzwist,
Ich wüßte ein für allemal,
Was an der Sache ist.

Und weil mich denn kein Teufel stört,
So schlief ich recht gesund,
Wär wohlgenährt und hochverehrt
Und würde kugelrund.

Käm dann die böse Fastenzeit,
So wär ich fest dabei,
Bis ich mich elend abkasteit
Mit Lachs und Hühnerei.

Und dich, du süßes Mägdelein,
Das gern zur Beichte geht,
Dich nähm ich dann so ganz allein
Gehörig ins Gebet.

 

De kár, hogy nem vagyok csuhás…

 

De kár, hogy nem vagyok csuhás.

Szakmának volna szép

Sétálnék, nem lenne futás,

Semmin se töprengnék.

 

Nem gyötörné testem a kín,

Buta lelki viszály,

Tudnám mindig, hogy bent és kint

Mi dörgés mostanság.

 

S mert nem terhel ördögi nyűg,

Nyugodtan aludnék,

Lennék jól táplált s megbecsült,

Gömbölyded és kövér.

 

Ha jő nagyböjt, a szigorú,

Lennék nagyon szilárd,

Kibírnám véled nyomorult

Lazac és tyúktojás.

 

És azt a kedves kicsi lányt,

Ki gyónni gyakran mén,

Karomba venném, s foglalnám

Illő imámba én.

 

19

Sehr tadelnswert ist unser Tun

 

Sehr tadelnswert ist unser Tun,                    
Wir sind nicht brav und bieder. –                
Gesetzt den Fall, es käme nun                     
Die Sündflut noch mal wieder.                     

Das wär ein Zappeln und Geschreck!         
Wir tauchten alle unter;                               
Dann kröchen wir wieder aus dem Dreck  
Und wären, wie sonst, recht munter.          

 

Nagyon kifogásolhatók tetteink

 

Mit teszünk, elítélendő,

Nem vagyunk jó emberek,

Tételezzük most fel, hogy jő

Az özönvíz még egyszer.

 

Lenne szörnyű kiáltozás!

Süllyednénk óceánba;

Majd jön sárból kilábolás,

S lennénk megint vidámak.

 

18

Es kam ein Lump mir in die Quer 

 

Es kam ein Lump mir in die Quer          
Und hielt den alten Felbel her.               
Obschon er noch gesund und stark,       
Warf ich ihm dennoch eine Mark          
Recht freundlich in den Hut hinein.
Der Kerl schien Philosoph zu sein.
Er sprach mit ernstem Bocksgesicht:
Mein Herr, Sie sehn, ich danke nicht.
Das Danken bin ich nicht gewohnt.
Ich nehme an, Sie sind gescheit
Und fühlen sich genug belohnt
Durch Ihre Eitelkeit.

 

Egy lump velem épp szembe jött

 

Egy lump velem épp szembe jött,

Rongy sapkát tart keze között.

Bár még egészséges s erős,

Egy márkával dobtam meg őt

Barátin, s ez sapkába hullt,

De lumpból a filosz kibújt.

És egyenes arccal így szólt:

Nem köszöntem meg - látta -  most,

Nem szokásom nékem ez rég.

Ön okos, már sokat élt át,

S lelkének az a díj elég,                             

Mit hiúsága ád.

 

17

Wirklich, er war unentbehrlich!

 

Wirklich, er war unentbehrlich!        
Überall, wo was geschah                  
Zu dem Wohle der Gemeinde,          
Er war tätig, er war da.                     

Schützenfest, Kasinobälle,
Pferderennen, Preisgericht,
Liedertafel, Spritzenprobe,
Ohne ihn da ging es nicht.

Ohne ihn war nichts zu machen,
Keine Stunde hatt’ er frei.
Gestern, als sie ihn begruben,
War er richtig auch dabei.

 

Ő valóban nélkülözhetetlen volt!

 

Kihagyhatatlan volt tényleg!

Bármi bárhol is történt,

Községének érdekében

Ott volt ő cselekvőként.

 

Lövészünnep, falubálok,

Lóverseny, bíráskodás,

Tűzoltók és dalárdások

Nélküle nem voltak ám.

 

Nélküle nem lehet semmi,

Így nem bírt szabad időt.

S mikor temették, akkor is

Kihagyhatatlan volt ő.

 

16

Man wünschte sich herzlich gute Nacht

 

Man wünschte sich herzlich gute Nacht;    
Die Tante war schrecklich müde;               
Bald sind die Lichter ausgemacht,             
Und alles ist Ruh und Friede.                    

Im ganzen Haus sind nur noch zween,       
Die keine Ruhe finden.                                                          
Das ist der gute Vetter Eugen                    
Mit seiner Base Lucinden.                         

Sie wachten zusammen bis in der Früh,    
Sie herzten sich und küßten.                       
Des Morgens beim Frühstück taten sie,     
Als ob sie von nichts was wüßten.             

 

Kívántak szép és jó éjszakát

 

Kívántak szép és jó éjszakát;

Szörnyen fáradt volt nagynéne;

És kihunyt minden fény nemsoká,

Mély nyugalom honolt s béke.

 

De házban kettő ébren még,

Kiknek nincsen ott nyugalma,

Egyik unokafivér Eugen, és

Másik az unokahúga.

 

Együtt ébren voltak ők reggelig,

S ölelték egymást csókolva,

De reggelinél azt mímelik,

Mintha mi sem történt volna.

 

15

Das Lied vom dicken Fritz 

 

 Warum ist doch der Fritz so rund?                  
Er sitzt den ganzen Tag im Grund,                 
Und ist der Tag auch noch so schwül,            
Am Wasserfall da ist es kühl,                         
Da kann er ganz gemütlich sitzen,                 
Braucht nicht wie andre Leut zu schwitzen,  
Und naht die Mittagsstunde sich,                  
So lagert er sich im Grunde,                          
Zwölf Eier sind dann auch ein Grund,          
Ein schönes Essen und gesund.                   

(:Chor der Dünnen:)

Seht, seht: Behaglich streicht er sich den Bauch!
Du lieber Gott, ich wollte -                                    
Ich wollte, wir könnten's auch.                             

Warum ist doch der Fritz so rund?
Er schiebt die Wurscht in seinen Mund,
Und Rindfleisch ißt er gleich für vier
Und leert dazu vom guten Bier
Manch volles Glas bis auf den Grund.
Poussieren, denkt er, macht nicht rund,
Laubobern ist auch nicht gesund,
Drum schleicht er sich ganz still allein
Ins Bett hinauf schon um halb neun.
Und wenn's kein Bier gegeben hätt',
Wer weiß, er läg' noch heut im Bett.

 

 Dal a gömböc kövér Fritzről

 

 Vajon Fritz mért gömböc kövér?

Egész nap ő kint üldögél,

Ha nap még füllesztő, párás,

Vízesésnél hűvös vár rá,

Mert ülni tud ott kényelmesen,

Nem izzad ő, mint más emberek,

S ha közeledik délidő,

A téren ebédhez ledől,

Neki tucat tojás elég,

Ez étek csupa egészség.

 

(A soványak kórusa:):

 

Nézzétek, mint simogatja hasát!

Te jó Isten, szeretném -

Szeretném, ha mi is tudnánk.

 

Vajon Fritz mért gömböc kövér?

Nyel kolbászt, hogy száján befér,

Kedvence a marhapörkölt,

S kiürít rá négy üveg sört,

Telt üveget le nem tenné,

Úgy véli, nem lenne rendjén,

A növényt ez tönkretenné,

Önmagával csendben megfér,

S már fél kilenckor ágyba tér.

S ha sört nem adná a világ,

Végleg ott tartaná az ágy.

 

14
Es wohnen die hohen Gedanken

 

Es wohnen die hohen Gedanken        
In einem hohen Haus.                        
Ich klopfte, doch immer hieß es:            
Die Herrschaft fuhr eben aus!           

Nun klopf ich ganz bescheiden         
Bei kleineren Leuten an.                   
Ein Stückel Brot, ein Groschen        
Ernähren auch ihren Mann.              

 

A fennkölt gondolatok laknak…

 

A fennkölt gondolatok laknak

Magas házakban, fényben.    

Hiába kopogtam.Kiszóltak:

Uraság elment éppen!

 

Ott kopogok szerényen

Most, hol laknak szegények,

S családok kis kenyéren,

Filléren is megélnek.

 

13

Ich meine doch, so sprach er mal

Ich meine doch, so sprach er mal,                       
Die Welt ist recht pläsierlich.                              
Das dumme Geschwätz von Schmerz und Qual
Erscheint mir ganz ungebührlich.                       

Mit reinem kindlichem Gemüt                           
Genieß ich, was mir beschieden,                        
Und durch mein ganzes Wesen zieht                 
Ein himmlischer Seelenfrieden. –                      

Kaum hat er diesen Spruch getan,                     
Aujau! so schreit er kläglich.                           
Der alte hohle Backenzahn                                
Wird wieder mal unerträglich.                           

 

Emlékszem, egyszer ő így szólt…

 

Emlékszem, egyszer ő így szólt:

„A világ igazán vidám.

Sok fecsegés a kínokról

Hiteltelen, s nem hat biz’ rám.

 

Derűs s gyermeki az énem,

Élvezem, mi világ része,    

S teljesen áthatja lényem

A mennyei, lelki béke.” -    

 

Csak épp elhangzott e beszéd,

Óh jaj! keservesen ordít.

Lyukas őrlőfoga, a vén,

Kibírhatalan fájt megint.

 

12

Die Rose sprach zum Mägdelein

 

Die Rose sprach zum Mägdelein:              
Ich muß dir ewig dankbar sein,                 
Daß du mich an den Busen drückst          
Und mich mit deiner Huld beglückst.       

Das Mägdlein sprach: O Röslein mein,
Bild dir nur nicht zuviel drauf ein,
Daß du mir Aug und Herz entzückst.
Ich liebe dich, weil du mich schmückst.

 

A rózsa lánykához beszélt…

 

A rózsa lánykához beszélt:

Nagy hálára köteleztél,

Hogy a szíved fölé tűztél, 

E keggyel boldoggá tettél.

 

De tévedsz, rózsa! szólt a lány,

Te csak szemet hódítottál,                   

A szívembe nem férkőztél.

Szeretlek - mert díszítettél.         

 

11

Wärst du ein Bächlein, ich ein Bach 

 

Wärst du ein Bächlein, ich ein Bach,       
So eilt ich dir geschwinde nach.              
Und wenn ich dich gefunden hätt’          
In deinem Blumenuferbett:                     
Wie wollt ich mich in dich ergießen       

Und ganz mit dir zusammenfließen,       
Du vielgeliebtes Mädchen du!                
Dann strömten wir bei Nacht und Tage  
Vereint in süßem Wellenschlage       

     
Dem Meere zu.                                       

 

Ha patak vagy, csermely lennék…

 

Ha patak vagy, csermely lennék,

Tehozzád én úgy sietnék.

Ha hullámom téged talált,

S virágkikötődben megállt:

Magam átadom ott néked,

 

Egyesülve hullámzok véled

Te nagyon szeretett leány!

S ekkor áradunk nappal s éjjel

Feléd - szelíd hullámveréssel -

 

Nagy óceán.

 

10

Ich sah dich gern im Sonnenschein

 

Ich sah dich gern im Sonnenschein,                
Wenn laut die Vöglein sangen,                       
Wenn durch die Wangen und Lippen dein    
Rosig die Strahlen drangen.                           

Ich sah dich auch gern im Mondenlicht        
Beim Dufte der Jasminen,                             
Wenn mir dein freundlich Angesicht            
So silberbleich erschienen.                           

Doch, Mädchen, gern hätt’ ich dich auch,   
Wenn ich dich gar nicht sähe,                     
Und fühlte nur deines Mundes Hauch        
In himmlisch warmer Nähe.                        

 

Napfényben láttalak meg én

 

Napfényben láttalak megén,

Midőn madárkák szóltak,

S az arcodról mosoly meg fény-

Sugár felém ragyogtak.

 

Holdfényben is láttalak én

Jázminillatban állva,

Szemeddel, hogyha néztél,

Ezüstösnek tűnt, lágynak.

 

Szeretnélek úgyis leány,

Ha téged nem látnálak,

Csak hallhassam, mit súg a szád

Egy menny közel világban.

 

Öröm,ha napfény süt terád

 

Öröm,ha napfény süt terád,

Ha köszönt madár ének,

Felragyog szád és arcocskád,

S rózsás sugárban élnek.

 

Öröm, ha ölel a holdfény

A jázmin illatárban,

Ha tiéd, a kedves arcél,

Feltűnik ezüst lágyan.

 

De akkor is örülnék, te lány,

Ha nem is lennél vélem,

Ha hangod cseng, elszáll magány,

Magam a mennyben érzem.

 

9

Sie war ein Blümlein  

 

 Sie war ein Blümlein hübsch und fein,         
Hell aufgeblüht im Sonnenschein.                
Er war ein junger Schmetterling,                  
Der selig an der Blume hing.                        
Oft kam ein Bienlein mit Gebrumm
Und nascht und säuselt da herum.
Oft kroch ein Käfer kribbelkrab
Am hübschen Blümlein auf und ab.
Ach Gott, wie das dem Schmetterling
So schmerzlich durch die Seele ging.
Doch was am meisten ihn entsetzt,
Das Allerschlimmste kam zuletzt.
Ein alter Esel fraß die ganze                     
Von ihm so heißgeliebte Pflanze.             

 

Kis virág volt…

 

Kis virág volt, csinos s szerény,

Kinyílt, ha rá sütött a fény.

Ha egy ifjú pillangó jött,

Az szirmán boldogan csüngött.

Gyakran méh hozzá zümmögött,

Nassolta s udvarolta őt.

Bogár is gyakran mászott rá,

A virágon ment fel s alá.

Oh, Úr, a lepke távoztán

A lelkét kín járta át. Ám

Legjobban az rázta meg őt,

Ami legutoljára jött.

Merthogy egy vén szamár megette,

A növényt ő forrón szerette.

 

8

Eitelkeit

 

Ein Töpfchen stand im Dunkeln
    An stillverborgener Stelle.
Ha, rief es, wie wollt ich funkeln,
    Käm ich nur mal ins Helle.

Ihm geht es wie vielen Narren.
    Säß einer auch hinten im Winkel,
So hat er doch seinen Sparren
    Und seinen aparten Dünkel.

 

Hiúság

               

Ült bili lent a sötétben,

   Ágy alá rejtették, csendbe.

Véli, ragyogna a fényben,

    Egyszer ha napra jöhetne.

 

Mint a világ sok bolondja,

    Hátul sarokban ülhetne,

Ám hiúság lett bogara,

    S fényben önhittség széttörte.

7

Die Nachbarskinder

 

Wer andern gar zu wenig traut,
    Hat Angst an allen Ecken;
Wer gar zu viel auf andre baut,
    Erwacht mit Schrecken.

Es trennt sie nur ein leichter Zaun,
    Die beiden Sorgengründer;
Zu wenig und zu viel Vertraun
    Sind Nachbarskinder

 

A szomszéd gyerekek

 

Ki másikban nemigen hitt,

az fél majd minden sarkon;

ki másra túlzottan épít,

csalódik nagyon.

 

Parányi ám a különbség,

hisz túloznak mindketten,        

kevés vagy nagy hiszékenység:

szomszéd gyerekek.

 

6

Wenn ich dereinst

Wenn ich dereinst ganz alt und schwach,
Und's ist mal ein milder Sommertag,
So hink ich wohl aus dem kleinen Haus
Bis unter den Lindenbaum hinaus.
Da setz ich mich denn im Sonnenschein
Einsam und still auf die Bank von Stein,
Denk an vergangene Zeiten zurücke
Und schreibe mit meiner alten Krücke
Und mit der alten zitternden Hand
So vor mir in den Sand.

Majd ha egyszer 

Majd ha egyszer gyengén, vénen,
Ismét hevít nyár napfénye,
Házikómból kibicegek,
Hársfa alá telepedek.
Ott ücsörgök napsugárban
Kőpadon csendes magányban,
Régi időkre gondolva,
Írom lassan mankóm fogva,
Homokba reszkető kézzel
Lábam elé szép emlékem.

5

Will das Glück nach seinem Sinn

 

Will das Glück nach seinem Sinn
Dir was Gutes schenken,
Sage Dank und nimm es hin
Ohne viel Bedenken.
Jede Gabe sei begrüßt,
Doch vor allen Dingen:
Das worum du dich bemühst,
Möge dir gelingen.

 

Bölcsen éld meg szerencséd

 

Bölcsen éld meg szerencséd,

Élvezd, mi jó neked,

És köszönd meg sors kegyét,

Kétkedés ne legyen.

Üdvözöld az adományt,

S főleg oly ügyekben,

Mikért sokat fáradtál,

Légy sikeres ember.

 

4

Der fremde Hund

Was fällt da im Boskettgesträuch
Dem fremden Hunde ein?
Geht man vorbei, so bellt er gleich
Und scheint wie toll zu sein.

Der Gärtner holt die Flinte her.
Es knallt im Augenblick.
Der arme Hund, getroffen schwer,
Wankt ins Gebüsch zurück.

Vier kleine Hündchen liegen hier
Nackt, blind und unbewußt.
Sie saugen emsig alle vier
An einer toten Brust.

Az ismeretlen eb

A kóbor eb békésen élt
Bokorban, hol lakott.
Kitört, ha ember arra tért,
S mint őrült ugatott.

Kertész puskát előhozott,
Kutyát talált lövés.
Szegény eb mély sebet kapott,
Bokorba visszatért.

Kutyácska fekszik ott, de négy,
Simák, vakok s buták.
Mohón szopják - nagy úr az éh! -
A már halott anyát.

 

3

Der Esel

 

Es stand vor eines Hauses Tor
Ein Esel mit gespitztem Ohr,
Der käute sich sein Bündel Heu
Gedankenvoll und still entzwei.

Nun kommen da und bleiben stehn
Der naseweisen Buben zween,
Die auch sogleich, indem sie lachen,
Verhaßte Redensarten machen,
Womit man denn bezwecken wollte,
Daß sich der Esel ärgern sollte.

Doch dieser hocherfahrne Greis
Beschrieb nur einen halben Kreis,
Verhielt sich stumm und zeigte itzt
Die Seite, wo der Wedel sitzt.

 

A szamár

 

 Szamár állt egy kapu előtt,

Hegyes füle bizony megnőtt,

Falja a nyaláb szénáját,

De nyugalmát megzavarják.

 

Nos, jő hozzá, és ott megáll,

A két fiú, a nagy zsivány,

Pontosan azon nevetnek,

Csúfolódva mit tehetnek,

Megcélozva, „jót” akarva,

Bosszantanák a szamarat.

 

De a sokat tapasztalt ősz

Megmozdult, és tett egy félkört,

S csendben nekik megmutatá

A fenekét meg a farkát.

 

2

Die Selbstkritik hat viel für sich

 

Die Selbstkritik hat viel für sich.
Gesetzt den Fall, ich tadle mich:
So hab ich erstens den Gewinn,
Daß ich so hübsch bescheiden bin;
Zum zweiten denken sich die Leut,
Der Mann ist lauter Redlichkeit;
Auch schnapp ich drittens diesen Bissen
Vorweg den andern Kritiküssen;
Und viertens hoff ich außerdem
Auf Widerspruch, der mir genehm.
So kommt es denn zuletzt heraus,
Daß ich ein ganz famoses Haus.

 

Ajánlom az önkritikát

 

Ajánlom az önkritikát.

Megszidom én magam akár:

Először, mert ez nyereség,

Kitűn, személyem mily szerény;

No és másodszor gondolják,

Mi emberünk teljes jóság;

Harmadszor, ha csípek is tán,

Előzöm mások kritikáját;

Negyedszer azt remélem én,

A kár lehet kellemessé.

S mit végül mindenki belát:

Hogy pompás fickó vagyok ám!

1

Ein dicker Sack

 

Ein dicker Sack – den Bauer Bolte,
Der ihn zur Mühle tragen wollte,
Um auszuruhn, mal hingestellt
Dicht an ein reifes Ährenfeld –
Legt sich in würdevolle Falten
Und fängt ‘ne Rede an zu halten.
Ich, sprach er, bin der volle Sack.
Ihr Ähren seid nur dünnes Pack.
Ich bin‘s, der euch auf dieser Welt
In Einigkeit zusammenhält.
Ich bin‘s, der hoch vonnöten ist,
Daß euch das Federvieh nicht frißt;
Ich, dessen hohe Fassungskraft
Euch schließlich in die Mühle schafft.
Verneigt euch tief, denn ich bin Der!
Was wäret ihr, wenn ich nicht wär?
Sanft rauschen die Ähren:
Du wärst ein leerer Schlauch, wenn wir nicht wären.

 

Egy megtöltött zsák

 

Egy megtöltött zsákot a paraszt   

Malmi őrlésre vinni akart,

Előtte még pihenni vágy,

A földre került így a zsák –

Feküdt az ott ünnepélyesen,

De indul, hogy beszélni kezdjen.

Nos, én vagyok a töltött zsák,

Sovány pakk vagytok, csak kalász.

Titeket én, míg áll világ,

Egységben összetartva zár.

S vagyok, ki fölöttetek áll,

Ki véd, nem zabál fel madár;

De végül, miből lesz kenyér,

Biz’ általam malomba tér.

Meghajlásotok legyen mély!

Mik lennétek, ha nem lennék?

Kalász mind súg, s zenél:

Csak üres zsák lennél te, ha mi nem lennénk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 7
Tegnapi: 7
Heti: 7
Havi: 100
Össz.: 15 908

Látogatottság növelés
Oldal: Műfordítások
Szalki Bernáth Attila műfordításai - © 2008 - 2017 - szalkibernathattila.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »